Szilveszter

A 365 napból egy, pont az utolsó. Jó nap az ünneplésre, a régi lezárására, az új elkezdésére. A leltár karácsonyra már elkészült, két ünnep között volt idő a gondolkodásra, tervezésre, és a himnusz alatt jöhet a fogadalom. Amíg terveztem, értelemét láttam a célnak én is így tettem, de már megmondani sem merem mennyi éve csak arra tudok gondolni, hogy ez is egy év lesz, amit túl kell élni. Megtanultam nem észrevenni dolgokat, nem meghallani szavakat, nem figyelni a hangsúlyra és nem is ott lenni, ahol a testem, egyre jobban eltávolodtam önmagamtól, és minél messzebb kerülök egyre nehezebb megtalálni és átélni azt a pár pillanatot amikor boldog vagyok.
Úgy gondolom az ember érzi mi az ami nem stimmel, ha nem is tudja pontosan hol rontotta el, de tudja mitől lenne jobb. Bocsánat, a jobb nem elég, mitől lenne jó! Amikor döntünk érezzük, mi az ami oda visz, amire vágyunk, és melyik az az út ami talán társadalmilag elfogadottabb, és jöhet velünk a múlt. Nem mintha feledni akarnám, de azt hiszem, attól, hogy valaki felnőtt még nem feltétlen kell mindig ugyanazt csinálnia amit addig tett. Egyszer élünk, és ha csak az első felét használjuk arra, hogy megismerjük magunkat, és a világot nem sok értelme lenne ennek az egy életnek. Azzal is kockáztatunk, ha nem teszünk semmit, akkor legalább ami volt megmarad, de az elég?
Nem félek egyedül döntést hozni, és viselni a következményeit, nem hárítom másra felelősséget, tudom nem egyik napról a másikra lesz minden más, biztos vagyok benne nem lesz könnyű, fájni is fog, de abban is biztos vagyok meg fogja érni. Mindennek ára van, amit eddig is megfizettem, most sem lesz másként.
Azt hiszem nem csak egy dolgot kell megváltoztatni, de ha sikerül az elsőhöz ragaszkodnom, a többi már "megy magától".
Tisztelem a környezetemben élőket, még a tárgyakat is, nem hazudtam másnak, tudatosan nem tettem kárt semmiben, adakoztam, segítettem, de mindezeket magammal szemben mellőztem. És itt az én bibim. Lehet túl sok spirituális könyvet olvastam mostanában, de a könyvek előtt is ugyanezt éreztem, csak más megközelítéséből is olvasva bizonyosabb vagyok benne, hogy minden azon múlik ami bennem van, és ahogyan viszonyulok magamhoz.
Tisztelnem kell magamat.