Még előttünk volt a hazavezető út majd 500 km-e, és mi nagyon lassan haladtunk a készülődéssel. Híreket kaptunk, hogy az autópályát elmosta a víz, csak kerülővel tudunk menni, pluszban nekünk a kocsi is akaratoskodott kicsit, ami miatt külön főtt a fejünk.
De, ne szaladjunk annyira előre. Utolsó éjszaka Tusnádfürdőn szálltunk meg. Sajnos a kialakult helyzet miatt sokat nem láttunk az itteni nevezetességekből, de az Anna tavat nem akartuk kihagyni. Odafelé megálltunk két forrásnál gyógyvizet venni, majd jó pár kanyar után belevesztünk a ködbe.
Mondhatnám, hogy festői környezetben töltöttük el az utolsó órát, de akkor lealacsonyítanám az eddig meglátogatott helyeket. Szóval, nem tudom lehet e überelni az eddig látottakat, ám itt is csodás volt. Szintén eset az eső, már hiányzott volna, ha nem ázunk el ma is. A tó vize langyos volt, jó lett volna benne fürdeni is, de visszafogtam magam és csak a kézzel pancsoltam a tiszta vízben. Elsétáltunk még a kápolnához, készítettünk pár képet és elindultunk haza felé.
Na, most gondoljon ki-mit akar, nekem akkor is megtetszettek ezek a fák. Nem is én lennék, ha nem lenne valami kétértelmű benne. ;)
Visszafelé mint a durcás kisgyerek, akinek elvették a játékát már nem volt kedvem új élmennyekkel gazdagodni, inkább csak az eget néztem.
Sötétedés után azt sem. Szóláncot játszottunk, majd versenyalvás következett. Igyekeztem volna én ébren maradni, de már nem ment. A Király hágó előtt még megvacsoráztunk, megünnepeltük, hogy négy hengeres, injektoros motorok Istene meghallgatta imánkat és autónk megjavult. A határon innen hazatelefonáltunk, aztán képszakadás. Délután 2-kor indultunk, 30-60 km-enként megálltunk, majd hajnal 5 előtt nem sokkal szerencsésen hazaértünk. Míg lefőtt a kávé Adrit 2 órára lefektettem, és könnyes búcsút vettünk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése