Oldalak

2011. szeptember 25., vasárnap

Egy kis tekergés

Hónapja halogatom, hogy írjak ide valami rendeset. Amikor elkezdek pötyögni, már rég elmúlt az élmény, és inkább törlöm, amibe belekezdtem. De, amikor friss mire leülök  a gép elé és befejezem a "kötelességem" már inkább mennék aludni, mint még az írással tötyögjek.
Ma erőt veszek magamon, majdnem 11 óra, de ezt az alkalmat nem hagyom ki.
Egyik nap a héten elaludtam, de rendesen. 7-re kellene beérjek, de fél 7-kor lányom ébresztőjére riadtam. Szerencsére este mindent előszoktam készíteni, így sokáig nem tartott mire elindulhattam, ám kocsival kellett volna menjek. Azonban a nagy sietségben csak automatán mentem a bicikliért. Kiállva a tarolóból olyan megkönnyebbülést, boldogságot éreztem, hogy én most indulhatok, hogy ilyesmire nem is gondoltam létezik. Ugyan vissza kellet álljak és kocsival menni, így is elkéstem jócskán, de elhatároztam nem halogatom tovább a hétvégi tekergést.
Ma reggel, már ha a fél 12-es indulás reggelnek mondható útra is keltem. Az első célom
Tiszapüspökivel szemben a Tiszának még ezen az oldalán a gáton pár tölgyfa. Az egyik kanyarnál elvétettem az irányt. Oda-vissza 4 km-t toltam a biciklit, pedig már az első kanyarnál leszögeztem, hogy ez nem az az út ami biciklivel, nagyival, kisgyerekkel is ajánlanék, de kitudja másnál milyenek a gének, nyilván én vagyok puhány. Aztán vége lett az útnak. Én meg fordulhattam vissza. Utólag, már nem voltam messze, csak a másik irányban kellett volna menjek. A láda megkeresése után úgy döntöttem nem hazafelé veszem az irányt, hanem megkeresek még egy másik ládát is. Az idáig elvezető gát autópálya volt, ahhoz képest ami rám várt. Már a letérésnél megkérdeztem magamtól: jól döntöttem-e? De, még soha nem én voltam a gátja annak, hogy valamit megvalósítsak, most is a biciklit féltetem jobban. Építési törmelékkel meghintett, szántóföldek közötti úttalan utakon mentem 15 km-t. Ha nem gödör volt, akkor sitt, vagy lánctalpassal, traktorral egyengetett majdnem szántás. De, élveztem. Határtalanul. Másképp, mint bármi mást. 35 km-t tettem meg, és bár most érzem a rázkódás hatását, de nem akarózott abba hagyni. Szerelem ez, sokadik látásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése