A hétfői rohanás után szerdán kellett volna menjünk oltásra, ám én egy másik doktort választottam. Remélem jól. Fiatal "doktorbácsi". Nem felejtett el kezet mosni, volt steril felszerelés, a tabletta után egy kis vizet is adott. Eddig elégedettek vagyunk és már Hógolyó is elfelejtette a szúrást, vígan szaladgál, farkasétvággyal lakmározik. Pénteken mire anyuékhoz indultunk, már elemében volt. Minden nap látva nem is tűnt fel mennyit nőt, de Mojó-val játszva rögtön láttuk a gyarapodás. Szegénynek nem sokáig lesz nyugta, most még felül kerekedik néha, követi ösztöneit, de hamar eljön az idő, amikor nem csak vakmerőségben, méretbe is felülkerekedik rajta, mégis vehetjük azt a bugyit. Mielőtt azonban erre szántam volna el magam éjszakás műszakba kezdtem Lovagjaimmal. Ugyan a verseny kb. 1 hétig tartott, de aki csak az utolsó előtti napon kap észbe az így jár. Nem akartam kihagyni, én aki odáig vagyok az ilyesmiért, nem maradhattam ki belőle. Volt sok feladat, de nem volt lehetetlen a megoldás, csak időre volt hozzá szükség. Az meg? Hét persze, csak éjjel akad, tehát alig aludtam. A reggem nem élt, az e-mailt nem fogadta, és mindez nem az én gépemmel, memória nélkül, de legalább tempósan. Lehet így mégis szerencsésebb volt a felállás, mintha itthon görnyedtem volna a gép előtt. Szombat szerencsére aránylag szabad nap volt, csak Petiék mentek Keresztesre, mi vártuk Juci ángyit, és délután beszaladtunk Egerbe vásárolni (na nem kutyabugyit). Apu, Én, Adri, 3 generáció az Agria plázában. Nem egyszer tévedtünk el, de lett cipő! Lányom ezt már augusztusba kinézte, akkor üres kézzel távoztunk a boltból és nagyon szomorú volt, most mint akit vezettek úgy ment a kiszemelt áldozata felé, nem lehetett azt mondani most sem kapja meg. Ő nem szeret vásárolni, mire idáig elértünk már 4 órája a boltokat jártuk, nem igazán volt elragadtatva, de innentől madarat lehetett volna vele fogatni. Hazaérve töklámpás faragásba szándékoztunk kezdeni, ám a legfontosabb alapanyagot a tököt felejtettük el beszerezni :( , így a versenynek szenteltem magam. Na ez azért nem volt olyan nagy áldozat, mint most hangzik. Tetszett ez nekem, csak már kicsit álmos is voltam. Az újabb éjszakás műszak után vasárnap Parádot vettük célba. Én gondoltam míg a fiúk elmerülnek az F1-ben, én korábban elindulok ládázok kicsit, Sirok, vagy Parádfürdő 1-2 rejtése meglehet ez idő alatt, de ennek annyi lett. Gazdasági megfontolás, ami sajnos egyre több tervet áthúz.
Szóval Parád. Dédi székelykáposztája után kisétáltunk a temetőbe, és az emlékek mesélése közben meggyújtottunk gyertyáinkat. Nem emlékszem olyan gyertyagyújtásra, mikor ilyen enyhe lett volt az idő. A megemlékezésre és a családi eszem-iszomra is gyönyörű, merthogy az következett, vacsorára már Imiéknél voltunk. Tárkonyos vadkacsa leves, birka pörkölt, kemencében sült házi kenyér. Hmm.
Biztos van megfelelőbb szó rá (de én örülök, hogy egyáltalán valamit kitudok mondani), szerencsések vagyunk, hogy ölelhetjük és nem a sírján kell mécsest gyújtanunk.
Maradjon ez még sokáig így, de égjen itt is egy-egy szál gyertya azokért, akik már nem lehetnek közöttünk.
Hazaérve belevetettem magam a Lovagi világ 3. éjszakájába. Már csak az utolsó simítás hiányzott, de egy kis rávezetéssel még időben leadtam a nevezésem. Izgalmas volt.
Hétfőn irány vissza Szolnok. Miután megejtettük Hógolyó első pedikűrjét. Jól tűrte, mégsem volt könnyű feladat. Van még mit tanulnom, de csini kis tappancsai lettek. A nyírbászolás kedden folytatódott. Keresztlányunk születésnapjára voltunk hivatalosak, kutyástul. A kis piszok rögtön megtalálta az egérragasztót. Mire hazaértünk a kerti ásás és a ragasztó közös eredményeként frankó fekete foltjai lettek. Mehettem én neki az acetonnal, nem nagyon akart megmoccani, ám az ecetes olló csodákra képes, sőt még ecet nélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése