Mikulás keresés

Vasárnap reggel minden készen várt az indulásra, kivétel a piskóta tekercs. Ha sietek biztosan odaég, de ezt nem engedhettem meg magamnak, így mindent félretéve igyekeztem csak a sütésre figyelni, amit most kivételesen sikerült is megvalósítanom. Indulhattunk. Először rejteni, majd nyakig sarasan keresni.

Megérkezve a Nefag telepre még volt egy kis időnk az indulásig, ezért előbb sétára indultunk a vadasparkba. Miután minden lakót meglátogattunk, és a magunkkal vitt csemegét is szétosztogattuk kezdődhetett a verseny.

Régóta vártam ezt a "programot". Még sosem voltam tájékozódási versenyen, nézőként sem (ha egyáltalán ott vannak nézők). Úgy gondoltam ez nem egy országos rendezvény lesz, így mertem kipróbálni rajta magam. Kipróbálni? Nem jó szó, nem gondoltam próbatételnek, hanem egy kis kikapcsolódásnak a természetben, amikor nem csak sétálgatni kell, hanem kicsit versengeni is. Tudtam családi rendezvény lesz, és reméltem gyermekem is jól fogja érezni magát, de nem gondoltam, hogy a kategóriánkban csak mi indulunk. Utólag gondoltam ebbe bele, és jöttem rá, hogy csak nekem külön lukasztókat raktak ki. Persze mondta Imre, hogy jelentkezett még másik 3 család is, de az éjszakai esőzés, meg kitudja mi miatt mégsem jöttek, de ez akkor sem változtat a dolgon, miattam fáradoztak. Nem véletlen feledkezem meg a többesszámról, ha én nem lettem volna annyira rajta gyermekem egy szóval sem mondta volna, hogy menjünk, én voltam, aki talán még erőltette is.  Mindezt nem bánom, nagyon jól éreztem magam. Gyermekem nem annyira, de nem tudok mit tenni azzal, aki egy játszótér, és egy vadaspark mellett, másik 6 gyerek társaságában, azt mondja unatkozik, ráadásul még a kutyája is vele van. Na hagyjuk, lányom egynémely viselkedésére inkább nem mondok semmit.
Szóval a verseny. Családi GPS kategóriában indultunk. 10 lukasztó volt kitéve, damillal mikor mire, 8-at kellett volna megkeresni 90 perc alatt. A koordináták bepötyögése és az útvonal nagybani megtervezése után neki is vágtunk az útnak. Rögtön ellentétes irányban, mint kellett volna. A start-tól keletre 3 pont volt, nyugatra  7, miért ne a kevesebbel akartuk volna kezdeni.
Gyorsan tervet módosítottunk és elindultunk a gödör felé, ami első ránézésre az úttól 2-3 méterre kellett volna legyen, aztán már 10, és minél közelebb kerültünk volna távolodott egyre jobban a gépem szerint. Jó 20 perces kitérő után, lukak nélkül indultunk a következő ponthoz, ami térképünkön betonalap néven szerepelt.  Az betonkocka meglett hamar, de hol az az átkozott damil? Ott volt. Gyakorlatlan szemünknek kellett legalább 5 perc mire észrevettük.
Mehetünk a nyírfához. Hátra arc. Erdőben vagyunk. Mégpedig nagyrészt tölgy erdőben. Ha szerencsénk van a kullancsok már alszanak, és a nyírfa fehér törzsét észrevesszük. De, nem az útról. Onnan őzet láttunk, szemeztünk is vele pár pillanatig. Ő vesztett, és szégyenlősen elbaktatott. Én utána, be a susnyásba. Mit ne mondjak, több rózsainda volt ott, mint nyírfa. Azt már feladtam, hogy telefonom majd pontosan oda visz ahol lennem kellene, de nincs köd, levelek sem, a fák között jól lehet látni, észre kell vegyem azt a fehér törzset (már ha jól emlékszem a nyírfára) legalább 15 méteres körben.  Találtam is egyet, de azon bíz nem volt damil. Tettem még egy kört, de már csak fél óránk volt, többet nem vesztegethettem erre a pontra.
Az úton továbbhaladva közeli pont a rókaluk volt. Na szép. Rókaluk? Ezt eleve kihagyjuk. Nem mintha félnék a rókáktól, különben is mire én odaérek, ő tuti eliszkol. De, az a földben egy üreg, amit vagy észreveszek az avar alatt, vagy nem. Jelen esetben a nemnek van nagyobb esélye.
4ágúfa. Ide került elrejtésre a Gördögök Geocaching-os Mikulás csomagja, ezt nem szabad kihagyni. Ez nem lesz nagyon elrejtve. Újabb 10 percet keresgéltünk az erdőben egy fát. Sejthető milyen eredménnyel.
Még van kb. 20 percünk, és ezen az oldalon 3 pont. Menjünk szépen sorban. Pad. Kétszer kerültem meg a nyársaló helyeket, a telefonom mégis mindig máshová tette a célt, végül a tapasztalásra alapozva mindet végigtapogattam. Végre lett 3 találatunk.
Kerítéssarok. Na, ehhez nem kel GPS. 4 luk.
Idő vége, menjek még a póznához? Nem mentem.  Adri már a sarokhoz sem jött el, ideje nekem is utána menni.

A célban Mikulás várt ránk.No meg meleg tea, és zsíros kenyér. Jól esett átázottan, fáradtan leülni  tűz mellé.

Megbeszéltük hogyan tetszett a verseny, mennyire boldogultam a telefonnal, és merre jártam, miért úgy gondoltam jónak, ahogyan csináltam. Szóval, nagyon jó volt. Nem csak ott voltam, úgy érzem számítottam. 

A végén kaptam egy kölcsön gépet is, amivel visszamentem még egyszer megkeresni és begyűjteni a lukasztókat. Persze nem egyedül, ha már nálam volt, kísérőt is választottam, had tanuljak kicsit. Teljesen más volt azzal  a géppel keresni, sokkal simább, és pontosabb. Először a Miku csomagért mentünk. Pontosan oda vezetett. Tudom ez így nagyon egyszerű, de sziklák között pl. igenis előnyös választás, hogy sarkítsam a helyzetet. Következő célunk a rókalyuk volt, simán odataláltunk, pedig másik programot használva mentünk. Megkerestük a nyírfát is, ez engem nagyon izgatott. Ha csak 1 pontot kereshettem volna meg, ezt választom. Annyi időt elvesztegettem erre, de nem lett meg, ráadásul találtam is egy fát, hát most már tudni akartam hol az a másik fa. A lábam elé nem is néztem, csak mentem amerre a jel mutatta? Vajon hová vezetett? Pont ahhoz a fához, amit megtaláltam először is, de ott most sem találtunk lukasztót. Az egy másik nyírfánál volt, pár méterrel arrébb. Tehát meg lett volna az 5 luk, sőt lett volna időm a 6.-ra is, ha... De, mindegy, nem csak ezen múlott a találat, és minden ponttól függetlenül jól éreztem magam. 

Itthon megfürdettem Hógolyót, kifésültem az agyon csomósodott szőrét, és szomorúan gondoltam a holnapi hétfőre.