Valami szép is

A Pilisi utamon szerzett bogárnak új lakást kellett keresni. Nem akartam odahaza elkocsikázni egy ládához, és csak ott hagyni, szerettem volna kicsit erdőben lenni, minden olyan szép havas, és úgy is mentünk Parádra, kerestem hát arrafelé egy jó kis com-os ládát.  Azt tudtam, hogy apukám benne van a nézelődésben, de a többieknek nem akartam nagyon játszani az idegeivel, ezért sok mindent figyelembe kellett vennem (szüleim 60 felett vannak, nem gyalogolnak, mindenük fáj, szeretik a meleget), de szerencsére ráleltem a Csiklósd kútra. Ugyan van egy behajtani tilos tábla, de ez aput nem zavarja, így ide végig fel lehetett menni kocsival, sok időt sem vesz igénybe és még finom friss vizet is vehettünk, nem beszélve róla, hogy anyu kicsit nosztalgiázhat közben. Nem bíztak a térképben és az én leírásomban, fél Parádot körbekérdezték merre is kell menni, mire odaértünk már minden bokorról volt leírásunk, minden hóbuckát név szerint bemutattak, így GPS sem kellett a célba éréshez, igaz kicsit megtévesztő volt, a kút mérete. A Sándor réti kutak után szintén ház méretűt vártam, de legalább emberest, mikor elmentünk mellette is azt gondoltam ez csak a makett lesz, menjünk még kicsit. De, ki a fene készítene makettet? Visszafordultunk és tényleg olyan volt mint  a képeken, csak térdnél véget ért. A család vizet töltött, én pedig kerestem újból erdőben fát. Hamar meglett. A dobozba ajándék nem fért, de a bogarat beletettem. (Hazaérve, már több mint 1órája bajlódom az új rejtek bejelentésével, de nyilván majd reggel, frissen fog sikerülni.)

Több mint 1 hónapja jártak ott előttem utoljára, remélem nem fog egy helyben fagyoskodni ennyi ideig, és hamar új futárra lel. Készítettem pár képet, és indultunk vissza. Az elágazásnál anyu felvetette, ha már itt vagyunk menjünk el az Ilona vízeséshez is, itt van nem mesze. Ugyan hátul ó-gattak, de nem egyhamar járunk erre még egyszer, hát mentünk, ameddig lehetett szintén kocsival. Aztán akinek volt a legnagyobb szája (anyu), Ő nem jött fel, de mi nagyon szép élménnyel gazdagodtunk. A patak mederből is szép az erdő, de maga a vízesés gyönyörű. A fal teli jégcsapokkal, mese szép. Otthol nem gondoltam, hogy ennyire szerencsés leszek, és csak egy láda leírást nyomtattam ki, de volt nett, gyorsan felnéztem az oldalra, sajnálatomra az itteni láda megszűnt, pedig úgy megkerestem volna azt is.

Sebaj, szusszantunk egyet az egyik kidőlt fán, készítettünk pár képet, kerülgettük az agyon csombékosodott Hógolyót, Trisztánnal törtünk pár jégcsapot, és elindultunk visszafelé. Apukám szinte mindig papucsban van, most is abban jött, partnak fel nem is volt gond, de lefelé négyszer vágódott el, szerencsére nem esett baja, és ő is viccesre vette, én meg majd bepisiltem a nevetéstől, ebben a kicsit más dimenzióban.