Holt Tisza másodszor

Ma ugyan rövidebb sétára készültem, de sikerült korábban, 11 után elinduljak. Mivel nem sokkal korábban keltem (megfázva), és akkor reggeliztünk, úgy gondoltam nem kell sietni azzal az ebéddel, ha beteg leszek, jövőhéten úgysem tudok mászkálni, hát uzsgyi neki most annak 3. pontnak.
A változatosság kedvéért Hógolyót is magammal vittem. Ő még nem tudta minek örül annyira, de meg sem lehetett fogni, annyira sietett kifelé. Még a kocsiban is nagyon izgult. Aztán kiszállás után volt lehetősége egy kis nagy-legénykedésre, ennek örömére az út elején vihettem ölbe, ha nem akartam két igazán nagykutya szájából kihalászni. Szerencsésen túljutottunk az első kanyaron, pórázzal elengedtem, majd a második után azt is levettem róla. Azt az örömöt, oda-vissza rohant, fa én, bokor én, szegénykém legalább 3x tette meg azt az utat amit én 1x, de dicséretére legyen mondva rettenthetetlen volt.

Ugyan az útról letérve, benn az erdőben nem ment volna messzebb tőlem 1 méternél, de bátran viselkedett, még a keresésben is segített, igaz minden áron a föld alatt  akart lelni valamit.

Végig hóban haladtunk, szerencsére ő pirosban, így nem tévesztettem szem elől, de vadat látni a folytonos ugatástól nem sok esélyem volt, pedig mint kiderült nem is olyan kicsi ez az erdő és talán pont ezért sikerült megint egy kanyart elvéteni, ezzel megtoldottam az utat plusz 1 km.-rel.

Majd még 1-el, amikor légvonalban akartam rávetni magam a jelszó harmadik felére, de vissza kellett ballagjak az 1-es vadászleshez és ott bebotorkálni a folyóparthoz, majd az erdőben fel a pontig. Érdekes keresés volt. Most túl mentem, most közelebb a vízhez, már meg megint hamar vagyok, és nagyon közel. Oda-vissza, és nem láttam a fáktól a megfelelőt. De mire megkerültem vagy 10-et meg lett a palack. Örültem ám neki.

Még sötét sem volt, és indulás haza. Hógolyó is ezt várta. Visszafelé fényképeztem párat, és az útra kiérve láttam két őzet. Ott álltak előttem (nem olyan közel azért) és néztek, csak a fényképen nem nagyon látszódnak.

Idehaza útitársam megfürdettem, olyan nyugodtan állta, mint még soha, a szárítás is simán ment, még a fésülésre sem volt egy hangja sem, csak aludt volna szegénykém.
Én még betettem a sütőbe két tököt, feltettem a levest, kirántottam a húst, meg a gombát, és miért ne égettem volna megint oda a rizst.