Kicsinek keresztszüleimhez vártam a jövetelt, autóval a Gödöllői fasort, a fagyöngyök gömbjeit, vonattal a felüljáró dobbanásait, a gang hidegét, a konyha melegét, a zongora elegáns romantikáját, Annuska néni finom puha bőrét, vallásos átszellemültséget, keresztmama aprólékosan készített hólabdáját, a virslit, húslevest, kereszttel kimenni a fenyő alá, körbe a kiskerten, a régi Volgát, de ezek már mind emlékek, egy szép, nyugodt, régmúlt világból.
Mostanában barátokhoz jövök, hol egyedül, hol családostól, de midig szívesen látnak, ölelnek. Jó megérkezni, itt lenni, és vége van hangulatú eljönni, de mindennek vége van egyszer, ahogyan az Ó évnek is. A tavajelőttinek is itt lett, és a talajinak is itt lesz.
A Penny parkolóban találkoztunk Koppánnyal, együtt mentünk Józsiékhoz. Sajnos Ő csak rövid ideig maradhatott, de örültünk, hogy sikerült megint összefutni, láthattuk pár percre még az ó évben bízva benne az újban mihamarabb összefutunk. De, ne fussak annyira előre, buli lesz, van, itt és most.
Hangfalból zene szól, mindenfelé papír szerpentin, barátok gálában, és az asztal teli finomsággal, a pult itallal. Vágjunk bele, de csak módjával, ma még lesz egy utunk a 69-esen. Vacsi, dumcsi, pici tánci és 22-kor indulás a városba. Apraja hátra maradt, csak a bátrabbak vágtak neki az ismeretlennek, hogy a Himnuszt együtt halhassuk Steffel.
23.15-kor felszálltunk a 69-re, a már rajta lévők biztos nem örültek annyira nekünk, a sok puszi miatt biztos álltunk 2 percet, de ami eztán jött még rázósabb lehetett számukra, mert a vezetést is átvettük. Pár percre nekünk gyereknap volt és aki akart élőben villamost vezetett. Zártunk ajtót, kezeltük a .., azt a szerkezetet ami a tájékoztat róla hol tartunk, intettünk a szembe közlekedő villamososk hivatásos vezetőinek és nyomkodtunk 1000 féle gombot, de a váltó kezelést nem kaptuk meg, nem is tévedtünk el.
Ő 7-el ment előre...
... én 9-el hátra
Éjfélre nem maradt utas, és pont az egyik kolléga házánál jártunk, dísz-kivilágítva meghallgattuk a himnuszt, kihoztak egy köszöntő koktélt, és felbontottuk a szigorúan kölyök pezsgőt is, még mindig a 69-esen. Nem szokványos köszöntése volt ez az új évnek.
A remizbe nem engedtek be, nem is kínáltuk meg őket semmivel.
Tűzijáték, kocsi, irány vissza a családhoz. Újabb koktél, vacsi, duma, tánci, cso-csó, de jó volt.
A penyébbek (Ildikó és Én) hamar (3) kifeküdtünk, de a kitartóak 6-ig mulattak. Arról nem szól a fáma mit csináltak a felnőttek, de a gyerekek reggelig ropták. Biztos nem ki korán kell aranyat lel alapon, mi hamarabb is ébredtünk, bele is csaptunk a lecsóba, nekikezdtük eltakarítani a maradványokat, megfőzni a lencsét, sütni a kenyeret.
1 körül a finom illatra már szállingóztak lefelé a többiek is. Együtt megtörtük a kenyeret, regebédeltünk, és örömmel emlegettük a tegnapot, az előző évet, az együtt átélt élményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése