Telik a szabadság

Már 4. napja, hogy itthol vagyok. Eddig szinte csak a net-et bújtam, igyekezetem minden lemaradásom bepótolni, leveleket megírni, játékos dolgaimat rendezni és már fáj a könyököm. Nem beszélve róla, hogy Peti is itthol van mától. Ideje kinti elfoglaltságot keressek. Mi is lehetne az? Kert nincs, kaparászni nem fogok, tehát egy kis séta. De, céltalanul? Ugyan már! Keresek kincset!

Most, hogy már a .com-al is ismerkedem elmerészkedtem odáig, hogy megnézzem mi van ott, ami a hazai oldalon nincs meg. Hát leesett az állam! De, kérdem én miért? Miért nem lehet hozzánk is feltenni azt a sok ládát. Most fordítgathatom le, mikor még az eredeti magyar szöveggel is félreértelmezek dolgokat. Szomorú.

De, ez van, ebből élünk, alkalmazkodni kell. 

Hihetetlen, de 4 éve kinyomtattam kulisz ládáit, csak amikor reggeltem, mondván úgy is friss leírásra lesz szükségem eltéptem őket, hamar meg is bántam, amikor láttam nem lehet már keresni őket. Most meglepetésemre pár ládát már helyreállított, gyorsan tervbe vettem a Holt Zagyva-t, és ha már ez a láda is fenn van a com-on (és nálunk nincs a közelben több ebben az irányban) megnéztem ott mit találok. Hát persze, hogy ott van. Gőzmozdony a vasútállomáson. És egy a főtéren is, ami épp betegeskedik, de megjegyeztem magamnak.

Kabát, sapka, sál, kesztyű, kis táska és irány a természet. Peti vásárolni akart menni, hát összekötöttük a kettőt. Előbb a vonatot kerestük fel, mondván az még Őt is érdekli. Nem lett szerencséje, vagy én vagyok magányosan jó kincskereső, mert nem leletük fel a mikrót. Fel nem adom, itt lakom tőle nem mesze, írtam egy levelet a tulajnak, és ha választ kapok holnap megnézem magamnak azt a kereket még egyszer. Ha már csibe-sárga dzsekim olajos lett, mielőtt kimosom még rákenek pár újabb foltot. 

Egy kis izgalom, egy kis vásárlás. Turi. (4 farmerrel tértem haza, remélem jók is lesznek rám.) Aztán különváltunk, én kiszálltam a Nefag telepen, Peti ment a Lidl-be. 

Végre egyedül. Szél, sár, és előttem átfutó őzek. 

Nem lesz itt semmi gond, lássuk a holt Zagyvát!

A multi első része a hídon 8 helyre fekete filccel felírt 8 betűs jelszó. Mit ne mondjak az Éva + Laci felírat könnyebben és többször meglett, de a jó jelszót is megtaláltam 4x. 

Keni háta mögött a puszta. Nem is látszik a sár, és nem is bántam annyira, persze féltettem a cipőmet, de hamar rájöttem ebben a helyzetben is jó vétel volt. Ahová léptem, onnan nem csúsztam tovább, biztonságos. Útközben egy vadész-szerű teremtménnyel találkoztam, de nála is csak távcső volt, gondolom madarakat figyelt. Én barangoltam (elhúlott állatok szőre, ürülék, és sok szemét között). Ilyenkor más arcát mutatja a puszta, de megvan a szépsége így is. Élő a holtban.

Hogy a telefonomról is essék szó, rájöttem mi lehet a baja. Nyilván fázik, betettem hát a nadrágzsebbe, és mindjárt én is vacogni kezdtem hidegétől. Ha lenne, mondhattam volna lefagyasztotta a tököm, de legalább működött amikor elővettem. Szerencsére nem volt olyan nehéz ez a terep, a térképen és a valóságban is egyeztek az utak, vagyis a mezőn kb. ott és olyan irányban látszódtak keréknyomok, ahol a térkép mutatta, és belátható volt a táj, hogy a távolságot se legyen nehéz megítélni. Telcsi nélkül azt hittem ide kellene bemenjek a dobozér, erősen el is gondolkodtam rajta akarok e én ezt? A kígyók biztosan téli álmot alszanak, de ez a sás még így is térdig ér!

A kijelzőre nézve hamar rájöttem nem kell kockáztatni, a láda még kb 20 méter, kulisz megkegyelmezett nekem. Logolás után indultam vissza, most már szembe-szélben, az igyekezetben jól ki is melegedtem. A gáton  eszembe jutott, hogy a malomszög kalandparkkal  még egyéb találatként van meg. Mikuláskor helyreállították a ládát, ha gyalog megyek haza pont mellette megyek el, itt az ideje, hogy valósé tegyem a találatot. A jelszavakat mindig feljegyzem, a virtuális pontokat íyg nem is kell felkeresni, csak a logfüzetből az utolsó pár betű kell nekem. Meglesz a mai két találat. 

Feltárva a rejteket láttam még időben jöttem, mert bizony ez a láda hamar megint beteg lesz. Az erdőben követ kezdtem keresni, hogy kiemeljem a dobozt a vízből, és még egy darabig biztonságban legyen, de az alföldi erdőkben nem olyan jellemző a kő, pláne lombhullatás után. Helyette a szemét között hullámpalatető darabot leltem, ez még jobban megfelel, a helyet kevésbé tölti ki, de megemeli a dobozt a vízszint jelentő növekedése nélkül. Az elsősegélynyújtás után irány haza. Ott valahol a toronyház mögött, nem mesze, már meleg és ebéd vár.

Az út egy híddal kezdődött, azzal is ért véget. Nem tudom mennyire szabályos a vasúti hídon gyalogosan közlekedni, de szerencsére éppen nem jött vonat.

Felmelegedve vettem a bátorságot, és írtam kulisz-nak is egy levelet. A holt Tisza nincs fenn itthon, a fordítás nem egyértelmű, ugyan már jártam arra, de nem akarok ennyire segítség nélkül menni, hátha küld nekem egy magyar leírást, vagy újra felteszi a .hu-ra, esetleg vele mehetek a következő ládaellenőrzéskor. :)
Egyébként nem értem a com miért nem kér jelszót?