Szombaton délelőtt benézet a dr., megbeszéltük a teendőket, és hazaengedett. Kínos kitérő, de a valóságban sem volt kellemesebb, a parát nem fogadta el.
Minden azonban nem mehet simán, szombatra látogatási tilalom lépett érvénybe. Még a hazamenő betegekért sem mehetett fel hozzátartozó. Egyedül kellett lecipelnem a bőröndöt, mondanom sem kellett a lift nem működött, és ez nekem egyáltalán nem esett jól, kissé még a hasam is megfájdult. A hazaut buckái kicsit még rátettek, de összességében nem volt vészes, csak nem is hiányzott. Hazaérve beszaladtunk Márti nénihez, aki megfőzte a vendégeknek szánt ebédet, majd lepihentem, és mielőtt megérkeztek volna barátim még megfürdettem Hógolyót. Ismerve természetét, csak ne koszosan ugráljon már össze mindenkit. Mondanom sem kell, örült is meg nem is, de nagyon csini lett, és illatos, így már nyugodtan oda settenkedhet mellém is.
Szóval vendégek. Nem tudom mi lenne, ha nem lennének a barátaim. Fáradt voltam, fájdogált a fejem, de nagyon hiányoztak, és olyan jó volt látni őket.Örülök, és köszönöm, hogy nem hagyták magukat lebeszélni a látogatásról. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, terveztük a márc. 15.-i hétvégét, na meg a nyaralást, nem nagy dolgok, de olyan jól estek.
Nyilván nem ittam eleget, mert a fekvés megvolt mégis megfájdult a fejem, gondolom a spinál is közrejátszik ebben, mert 4 évente, ha 1x van ilyesmi nálam, mármint fejfájás. Úgy döntöttem, én a madarakat sem megyek ki megnézni, lefeküdtem.
Vasárnap a fejem még mindig kótyagos volt, és ha lehajoltam rendesen bele is nyilallt, de azért levegőre csak ki kellett mennem, nem penészedhetem 5 napig odabenn. Egyébként is, ennyi fekvés már ártalmas. Szerintem. Sétára készültem, vittem magammal a cinkegolyókat, meg az itatóba való vizet is. Megrökönyödésemre, az Adri szobájának párkányán lévő itatónak használt cserépalátétre valakinek nagy szüksége lehetett, mert eltűnt. 80 Ft. volt. Ne, monda senki, hogy az ilyesmit lopni kell, hogy nem talál otthol bármit, ami megfelel erre a célra. :@ Hátul minden rendben volt. A golyók szépen fogytak, a szalonna pl. teljesen, már csak a bőre lengedezik, az almákat pótoltam és sétáltam egy nagyot a kellemes, majdnem tavaszi szélben.
A nap hátralévő részében volt időm gondolkodni, miért kell nekem mindig erősnek mutatni magam? Miért nem tudok kicsit lassabban ténykedni, legalább ilyenkor. Belátom mi kell nekem, de megint előbb mások. Pedig tudom, ha most sem törődöm a saját szükségleteimmel és ráadásul a műtét ellen dolgozom, nem lesz jó vége. Pedig milyen csodás az emberi test, jelez, csak figyelni és tenni kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése