Anyukám szülinapi tortája

A tésztáról nem írnék sokat, majdnem ugyanúgy készítettem, mint a Fekete-erdő tortát, csak csoki és olaj nélkül, valamint 5 tojásból készültek a lapok, és szögletes, nagy géztepsiben sütöttem őket, összesen 4 darabot. 2 csokisat (1 kanál liszt helyett 1 kanál kakaópor), 1 natúrt és 1 rózsaszínűt, amihez 3-4 csepp piros ételfesték adta a színt.
Tulajdonképpen a krémről sem írnék sokat, ehhez sem kell nagy kunszt. Felfőztem a 3 tasak tejszínízű pudingot 9 dl. tejjel és 15 evőkanál cukorral, majd miután kihűlt kikevertem 75 dkg. Rámával. Vagyis Ligával. +1200 Ft-om nem volt csak a krémre, de  nyilván a későbbiekben is lemondok a Rámáról. Sajnos ez már luxus és szerencsére a Liga íze is jól belesimul a  süteményekbe.
Terveim szerint a 2 barna tészta között a rózsa és a sárga felváltva sakktáblaszerű elrendezésben rétegződtek volna, a sorok és a lapok között is jócskán megkenve a krémmel, majd az egész fehér marcipánnal leborítva, és díszítve. Ehhez a virágdíszt már kedden elkészítettem, a lapokat szerdán, csütörtök este elkészült a krém, éjjel pedig össze is állítottam az egészet.
Kezdetnek a sárga és rózsa lapokat hosszában felcsíkoztam, az alsó barnára rákentem a negyedénél kicsit több krémet, majd felváltva ráfektettem a csíkokat oldalukat is bekrémezve.

Újabb negyed adag krém után megint a csíkok következtek, de most ellentétes sorrendben, majd megint krém és a csokis tészta legfelülre.

A marcipán alá azt tanácsolták csak hideg vajkrémet (25 dkg. Liga, 15 dkg. porcukor, 1 e.k. tej) tegyek, hogy ne ázzon el. Ez a mennyiség nem volt kevés még ekkora tortára sem, de egyébként sem az a lényeg, hogy ez az íz kiérződjön, csak a rögzítés, és a fehérítés volt a cél, ez pedig jól sikerült. Ugyan most dolgoztam először marcipánnal, de rettentő büszke vagyok magamra, még alul is csak minimális ráncot hagytam, nyilván még ennyi sem lett volna, ha hozzáférek az aljához és nem attól félek, hogy a nagy ügyeskedésben a szűkebb helyeken megszakítom a masszát.
Hajnali 1-kor már csak a díszítés volt hátra. A már elkészített virágokat többféleképpen elrendeztem, de sehogy sem volt az igazi. Vagy túl giccses volt, vagy snassz, vagy még jó pár virágot készítenem kellett volna, hogy nézzen ki valahogy, míg végül a keretezés mellett döntöttem. Szélre a kis ibolyákat is odaillesztettem, majd, hogy teljes legyen a kép mintha szögek lennének ezüst cukor golyókkal is megtűzdeltem a szalagokat.

Ugyan a marcipán előtt a félkész tortát körbevágtam és megkóstolhattam a krémmel megkent tésztát, de még várnom kellett megtudjam érdemmel dolgoztam-e ennyi éjjelen át.

(A torta jól bírta az utat, és finomra is sikeredett, legfeljebb 1 csomaggal több puding is elfért volna a lapok között.)