Készülődés

Anyukám vasárnap lesz 60 éves, meglepetés bulit szervezünk neki. Én mér 3 éve is tervezgettem Apunak egyet, de anyagilag nem volt megoldható, így csak szűk körben köszöntöttük. Most sem könnyű, ezért én bár nagyon szerettem volna, ha egyszer sikerül miatta összehozni a családot, de pláne mivel apunak sem hoztuk össze nem erőltettem a kérdést, ugyancsak szűk családdal terveztem a köszöntés pár óráját. Míg nem jött anyukám testvére, Imi az ötlettel, hogy ő nagyon szeretné, ha anyut náluk köszöntenénk. Meghívnánk akit akarunk, ők állják a kaját, mi a piát, valahogy anyut odacsaljuk és együtt örülünk. Így nem neki kellene előtte takarítani, sütni, főzni, aztán mosogatni, elpakolni, ugyancsak takarítani. Nem kell fáradnia, és biztos örül majd. Ebben én is biztos vagyok. Részemről rögtön igent mondtam, de még Öcsit is meg kellett kérdezni.
Ahogy gondoltam, ő benne van, de minden az én dolgom, csak fizet és igyekszik odaérni időben.
Nem kis feladat lesz otthonról mindent előkészíteni, de ez nem lehet akadály, rajtam nem fog múlni.
Mindez húsvétkor történt, tehát volt 1 hónapom. Az első feladat a meghívás volt, 40-nél többen nem lehetünk, hiába a könnyített megoldás azért végesek a keretek. Mindenki örült a meghívásnak, és megnyugtatott igyekszik megoldani, hogy ott is lehessen. Azt kértem nem foglalkozzanak az ajándékkal, mi ugyan adunk, de nem azért hívunk meg bárkit is, hogy hozzon valamit, csak legyen ott, és lepjük meg anyut, örüljünk együtt. Aztán sokáig csak elméletben készültem: mit süssek, hogy legyen, miből mennyit kell venni, de ez a hét már a tetteké, belecsaptam a lecsóba.
Hétfőn mindenkit felhívtam, hogy tudjam, mint alakul a hétvége, kire számíthatok. Eddig úgy néz ki, mindenki egyenesben van, és velünk lesz. Szétnéztünk az ékszerboltokban is, már amelyiket nyitva találtuk. Megkértem Katit süssön már nekem 2 adag sósat, mert mindent nem tudok majd csütörtökön elkészíteni, hamarabb meg nem nagyon lehet, pláne szabit sem kaptam, tehát éjszakás műszak lesz, és még pénteken munka.
Kedden elmentünk bevásárolni. Elvileg, ami a sütéshez kell mindent megvettünk, az italokat meg  majd munkaidőben kell. Sajnos az ajándékokat még mindig csak nézegettük, már tudtuk mit akarunk, de erősen keresni kellett a megfelelőt. Odahaza kitakarítottam, remélve már kibírja a lakás hétvégéig, és ha jön is valaki nem disznóólba kell leültetni. Éjszaka megformáztam pár marcipán virágot a tortára. Ezeknek nem árt, ha keményednek, és legalább előrébb vagyok, de még a végén is kell párat készítsek, csak nem szeretném, ha a lefedéshez nem lenne elég a massza.

Szerdán időben értünk az ékszerboltba, sikerült megvenni az ajándékot. Odahaza Niki, a kutyakozmetikus várt bennünket, aki már 2 órája szegény Hógolyót csinosította, de még sok volt hátra, 4 óra munka árán nagyon csinos lett.
Mivel mindenhol szőr volt a sütéshez csak egy újabb porszívózás után kezdhettem neki. Elsőnek a tortalapokat sütöttem meg (amint készen vagyok mutatom a képeket, és a receptet, bár az nem nagy kunszt), ezek nem romlanak el addig, és legalább biztos, hogy kihűlnek, mire a krém rájuk kerül. Mivel az islernek és a linzernek még puhulni is kell, így ezeket is elkészíthettem ma. Megint éjfélre kerültem ágyba -egész jól visszaszokok-.
Csütörtökön, vagyis ma Peti már szabin volt, megvette az italokat. Nekem is sikerült hamarabb eljönnöm, és még holnapra szabit is kaptam, ezért reméltem jól fogok haladni. Megszerettük volna venni a virágokat, de miért menne az olyan egyszerűen, majd holnap reggel. A Balatonról, mivel nem tudtunk semmi ajándékot hozni, úgy döntöttünk az örömködős fényképekből fogunk hűtőmágnest készíteni, és ezt kapják a mamák, ehhez akartam volna még a fényképet előhívatni, ami szintén nem jött össze, tegnap velem volt a pen, de a szalon nem volt nyitva, ma meg hiába mentem, este kitettem a pent, reggel ide is mehetek újra.

Hazaérve kicsit lepihentem, semmi értelme nem lenne, ha csak hibát hibára halmoznék, amikor már nem lehet ugrálni. Megfőztem a krémet, kikevertem az alátétet, hogy a nap végén a tortát is készre formázhassam és megsütöttem a dióst meg a sörkiflit. Lefekvés előtt még becsomagoltam az ajándékokat és mindent elpakoltam a holnapi induláshoz.
A legvégén már csak figyelni kell nehogy elszóljam magam, vagy nagyon erőszakos legyek, és elszúrjam a meglepit.
Ja, van újabb nehézség is. Anyut megkérték szombat estérre süssön már pogit szintén egy meglepetés partihoz. Ezt még el kell intézzem. muszáj, hogy a sütés még pénteken meglegyen, különben anyuval nem indulunk el 10 után Parádra.