Nem is tudtam hirtelen mit válaszolni. Mert kedvünk az persze volna, csak éppen nem beszélünk németül. Adri ugyan tanul 1 éve, Peti meg makog valamit, de én meg nem szólalok az tuti. Adrinak biztosan tetszene, én miért mondanék nemet, Peti meg úgysem állna a gyereke útjába, és valljuk be ez neki azért nagy ösztönzés lenne, jöjjön hát, várjuk szeretettel, így vágtunk bele.
20.-a körül kellett volna elkezdeni az ablakcserét, felújítást, izgultam, hogy mire a kislány megjön készen legyünk, de addig halasztódott, hogy az érkezésre még sehol sem tartottunk. A fürdő ugyan karnis híján készen, de a szoba leszakadt plafonnal maradt. A szülőin egyébként is kifejezetten kérték, hogy ne aggódjunk, ne szervezzük túl a hetet, csak mindent csináljunk természetesen, az a lényeg bepillantsanak a mindennapokba. Nem kell elvarázsolni őket, nem is lehet, mert meggyőződésük, hogy itt még víz sincs. Ja, és ne számítsunk rá, hogy fürdeni fognak. Akkor meg nem mindegy le van-e szakadva, vagy sem? Persze zavart, de annál kíváncsibbak, és érdekeltebben voltuk, hogy e miatt lemondjuk.
Hétfő késő délután érkezett meg a 6 gyerkőc, és a 2 tanárnő. Mi az iskola előtt vártunk rájuk, és bár előre felosztották melyikünkhöz ki fog kerülni, mégis kíváncsian figyeltük vajon ki lesz a mi lányunk 1 hétre. Mint kiderült mid 10 évesek voltak, az ő iskolájukban ez a legmagasabb életkor, ott ugyanis csak 4 osztály van. Celina, vékony, hosszú barna hajú szép leány, egy méretre magas, de igencsak kicsi gyerekleányt láttunk tehát vendégül. Miután kedvesen, de mégis tartózkodóan üdvözöltük egymást, telefonszámot cseréltünk, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza. A két gyerek csak ült ott hátul szótlanul egymás mellett az autóban. Odahaza elővettük a laptopot és a fordító program segítségével kezdetleges beszélgetésbe fogtak, de én nagyon sajnáltam szegény lányt. Ilyen fiatalon elmenni a nagyvilágba, és még nem is értik. Mondta is, hogy ők azt hitték a befogadók beszélnek németül. Hát mi nem, de a másik 5 gyermek közül is csak 2-nek volt szerencséje ilyen téren. Vacsorára rántott húst és rósejbnit sütöttem, készítettem hozzá párolt zöldséget is és maradt a hétvégi salátából, ha netán azt szeretne hozzá. Azt hiszem ezt aki nem vega szereti, mondhatni mekis kaja, azt meg melyik gyerek ne ismerné, szeretné. De mi nem így jártunk, vagy neki nem volt finom, vagy kis étkű ez a lány (nem rontottam ám el), mert csak pár falatot evett, és ment lefeküdni. (Előtte ugyan bement a fürdőbe, nem fojt a víz, tehát nem tusolt.) Én még egy esti puszira feltartottam, legalább a szeretet ne maradjon el, ha már nem beszélgetünk, ehhez nem kellenek szavak, csak mint Adrit, őt is megöleltem, megpusziltam.
Kedden reggel korán kellett kelni 0. órára már a suliban illett lenniük. Én biztató levéllel vártam, tartva magam a frusztrációmhoz nem beszéltem, de leírtam neki mindent, amit kívánni, kérni szerettem volna, majd miután elkészültek együtt mentünk, ki suliba, ki dolgozni. Iskola után a városba mentek gyalogos városnézésre. Hazaérkezés után nem volt éhes, pedig reggelit nem kért, a tízóraira betett szendvicshez pedig nem is nyúlt, igaz Adri szerint a benti ebédet maradéktalanul megette (akkor sem sokat ehetett), de gondoltam várta az estére beígért pizzát, hát nem erőltettem. A tervbe szomszédolás volt még estig véve. Adri osztálytársa Helga is fogadott egy leányt, Laurát, ők nem laktak messze tőlünk, és anyukája német tanárnő. Ráadásul mint kiderült Celina és Laura barátnők, nem volt hát baj, hogy együtt lehetnek, meg még velünk is tudnak beszélgetni kicsit mielőtt vacsizni mentünk. Jó volt látni őket boldogan játszani. Megnyugodtam, hogy nem olyan rossz neki messze otthontól, bár a kérdést véletlen sem tettem volna fel, nehogy ezzel okozzak neki fájdalmat. A pizzériában meglepődött, gondolom ő csak 1 szeletet szokott kapni, nem is evett többet, azt is csak inkább felezve, és feltét nélkül, a szalámit, meg az ananászt le tolta és csak paradicsomosan a tésztát ette. Vannak furcsaságok. Úgy időzítettem, hogy 8 után végezzünk, és hazafelé megtudjuk mutatni sötétben is a várost, a Kossuth téri szökő és fény kutat, meg a Tiszavirág hidat. Szerencsémre megakarta nézni közelebbről is, és kiszállhattunk kicsit sétálni,és elkészülhetett az első fénykép is (bár nem lett az igazi). Odahaza aztán megint csak időzés a fürdőben volt de nedvesedés nem. Gondoltam ő tudja, nem erőltettem, bár nekem furcsa, sőt érthetetlen.
Szerdán már 1 órával tovább alhattak, de úgy láttam nem eleget, mindketten fáradtan keltek, el is késtek olyan lassan készülődtek. Adri ma iskolában volt, de a vendégek Kecskemétre mentek. Voltak múzeumban, játszó házban, mekiben, meg ki tudja hol. Mi egy pólóval járultunk hozzá a nap sikeréhez, amit a játszóházban batikoltak. Hazaérkezés után megint nem volt éhes, pedig most sem kért reggelit, és a tízórai is ugyancsak érintetlen maradt, de gondoltam, majd a játszótéren megéhezik. A Nefag telepre mentünk, előbb a vadasparkba, majd a játszótérre, ugyancsak Helgáékkal, had legyenek együtt Ma már sokkal lazábbak voltak a csajok, vidáman ugráltak, etették az állatokat, beszélgettek, ölelkeztek. A játszótéren tovább fokozódott a jókedv, de sajnos hamar sötétedett és indulni kellett haza. Vacsira virsli volt megbeszélve, de ezt sem evett, ahogyan a fürdés is elmaradt ma is.
Csütörtökön Poroszlóra vitték őket. Celina csak kukoricát kért, azt mondta neki az elég lesz egész napra. Fogtam a fejem, de megtömni nem tudom. Mondjuk ezt legalább megette. Délután cukrászdát, meg Helgáéknál egy kis játékot terveztünk, de nekünk közbe jött egy váratlan szülői a fuvola tanárnővel, ezért szomszédolni nélkülünk mentek, mi csak a fagyizásban vettünk részt, de abban rendesen. Gondolom mondanom sem kell vacsi ma sem kellett, meg a víz számlánk sem nőtt.
Péntek. Sajnos már a közös hét vége. Búcsúzáskor mindannyian arra gondoltunk miért volt ez ilyen rövid, és vajon tavasszal találkoznak-e újra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése