Tisza-völgyi kalandtúra 5/2

Ez a reggel nem jött olyan gyorsan. Éjjel fáztunk, többször felébredtünk, már magunkra vettük a pulóvert, a zoknit, majd még a törölközőt is, végül hajnalban összecipzároztuk a két zsákot és összebújva melegedtünk végre át annyira, hogy pihenni is tudjuk. Innentől bezzeg rögtön szaladt az idő, és mielőtt megszólalt volna az ébresztő még le is akartam zuhanyozni. Jó lett volna, ha Adrit is rá tudom venni, de ő felkelni sem akart, már bontottam a sátrat, amikor kikecmergett belőle.  A reggelire kapott kakaós csigát is később ette meg, pedig Tiszaalpárig 13 km. volt hátra.
Alpár szép falu, szívesen megnéztem volna a skanzent a többiekkel, de volt olyan szerencsénk, hogy a tettre kész polgárőrök elirányítottak bennünket. Mi kerestük a kosárfonóknál kialakított mellékhelyiséget, ők meg a kiutat mutogatták. Minden mellett csak elsuhantunk, és végül a faluszéli kocsmában tudtunk pisilni. Ilyen mérgesnek engem még nem láttak.

Itt lettem figyelmes egy autóra, ami egyébként mind az 5 túra alkalmával kísérte a csapatot. :))))

A kocsma mellett ugyancsak egy érdekesség, de ő csak egy pillanatra. :(

Mérgesen vágtunk neki a Csongrádig tartó 19 km.-es távnak. Ráadásul vizet sem tudtunk venni. Még szerencse  hogy nem a Kompolt - Erdőtelek közöttihez hasonlatos errefelé az utak minősége, akkor nehezen tudtam volna lehiggadni, de így sem igazán tudtam nézelődni merre járok, az agyam csak zakatolt egészen addig míg Osi be nem ért bennünket. Onnantól legalább beszélgettünk, mikor éppen ki-kivel, de szépen áthangolt. A nap első jó pontja az 1530-a számú tanya, ami mellett megálltunk, és ha már éppen kijöttek, kértünk a bácsitól egy kis vizet. Hűtöttet kaptunk. Sajnálták Adrit. Sopánkodtak, hogy ennek a csepp lánynak miért kell ezt csinálni? Nagyon aranyosak voltak, én pedig büszke.

Nem mondom, hogy hamar beértünk Csongrádra, de egyszer ott voltunk.

Még a város előtt el kellett haladjuk egy borprés mellett, amit én könnyű rejtésnek véltem és nem akartam kihagyni. Csodálkoztam, amikor a GPS még legalább 1 km-rel odébb jelezte és az egyik kereszteződésnél elhaladtunk mellette. Gondoltam, biztos nincs kettő hasonló tárgy ilyen közel egymáshoz, megnézem én ezen a ládát. Rajta is volt. Gyors logolás és iszkiri tovább. (Itthol elolvastam rendesen a leírást, ez egy rejtvényes rejtés volt, azért nem oda jelezte a készülék a pontot.)

Csongrádon igyekeztünk keresztül tekerni, hogy az óvárosban (ami a város túlfelén van) még legyen időnk pihenni és a feladatra, de annyit észrevettem, hogy a Főtér, és az Andrássy utca is szép, hangulatos (vagy csak én vagyok nagyon nyálas, hogy szinte mindenről ezt gondolom), a platán fák végleg meghozták a jókedvem. Egy újabb gyors keresésre itt is megálltunk a gimnázium mellett, ez a láda is meglett 1 perc alatt, szerintem 2 perc sem volt, mire megint biciklin ültünk. Sajnos így nem volt igazán időnk gyönyörködni, de valamit valamiért. 

A Kézművesházban borkóstoló várt. A Múzeumházba már csak bepillantottunk, és a zsuppfedeles házakat is csak suhantunkban csodáltuk meg, de nem volt már messze a strand, ahol frissítő, fenntarthatósági feladat, és homokvárépítés várt ránk.

2 óra volt már és én igencsak keveselltem az elénk tett dinnyét, szilvát, vettem magunknak melegszendvicset még mielőtt a homokozásba kimerültünk volna el is fogyasztottuk. Igazán jó része volt ez a napnak. Hatalmas fűzfűk alatt hűsöltünk, és nem kellett aggódni a késedelem miatt, mert mindenki itt pihent, önfeledten pancsolt, homokozott.

Következő állomáshelyünk Szentesen a laktanya volt, ahol egy ünnepség keretén belül megkoszorúztuk Esze Tamás szobrát. Mi csak a végére értünk oda, már virág sem jutott, de elsétáltunk a szoborhoz, tiszteletünket tettük előtte.

Szentesre tavaly rengeteg beteget küldtünk vizsgálatra, ők mondták is mennyire más ennek a városnak a hangulata, de igazából nem gondoltam, hogy ennyire patinás, zöld, lakható. Mi legelőször a csónakázótónál álltunk meg, míg kivártuk sorunkat a kenuknál, Adri pihent az árnyékban, én meg elmentem Bíró Petivel megkeresni a Főtéri multi jelszavait. Nem volt messze, és bár a feladataink is egybevágtak az állomásival, jobb volt, hogy külön mentünk. Mire visszaértünk, már elfogytak a csónakázni vágyók, kedvünkre mulyáskodhattunk. Az istennek nem arra akart menni az a kenu, sikerült is egyszer partra futni, de megoldottuk és kerültünk egy jót a tavon. Visszagurulva a főtérre a  Városházába tértünk be, ahol megcsodáltuk a helytörténeti kiállítást a századelei foglalkozásokkal, volt ott egy néni is, valami 3 az 1-ben hangszerrel jó kis bulizós hangulatot varázsolt. Adrinak a folyosó falán elhelyezett dombornyomatos pecsétek tettszettek a legjobban, ki is próbálta mindet.

Szegvár felé két út visz. Az egyik a jobb, a másik, ami nekem a trekben meg volt adva. Ugyan lett volna egy láda is pont a jó út mellett, de nem akartam e miatt elterelni a lányom, tartottam magam a papírformához és követtem az útmutatást, már úgy is megvolt 3 láda, ne legyek telhetetlen.
Az út rögtön egy pónikkal teli legelő mellé vitt bennünket, nem lehetett kihagyni a simogatást.

Mielőtt nagyon örültünk volna a műút elfogyott, háromnegyedét a távnak földúton tekertük, nekünk meg volt mára is a kaland. A Szegvári multit megállapodásunk szerint Osi kereste meg, én átadhattam magam a szinte semmittevésnek, vagyis csak élveznem kellett, az ízeket, a beszámolókat, a látványt, felmászhattam a malomba, meghallgathattam a történelem órát.

Szegvárról elfelé jövet a Kurca partján még ügyeskedhettünk volna, de a kötélhúzást kettőnknek nem engedték, a többire meg mi nem voltunk vevők, haladtunk hát tovább Mindszentre, mai napunk végállomására. Mielőtt azonban a strandon felállíthattuk volna sátrainkat még kedveskedtek nekünk élvezetes dolgokkal. Adri elemében volt, kukoricát fosztott, morzsolt, homokot talicskázott, karkötőt szőt, én meg gondoskodtam a reggelihez paprikáról, és megnéztem a gyűjteményt, míg készült a karkötő.

Találtam ám ott gyógyszertári szekrényt (mennyire élvezném otthol a sok fiókot), különféle orvosi felszereléseket, még gerinc rögzítő mellényt is, de tulipános sütikinyomót, és bőr dohánytartó szelencét is. A korábbi történelem órán említették az itt feltárt első férfi Isten ábrázoló sarlós és kalapácsos Istent, róluk is volt másolat.

Már sötétben értünk a strandra, de csak megcsináltuk a feladatokat, pedig nem volt ám egyszerű gyertyafénynél akadály-futni, vizet hordani, vagy éppen labdázni. Annál finomabb volt viszont a babgulyás, meg a lekváros bukta. Vacsi után ma sem kapkodtuk el a sátorállítást, már úgy is megint sötét volt. Minek siettünk volna, mikor a Tisza parton gyertyás kívánságperceket tölthettünk. A túra során már többször hallhattuk a tárogatót, most is erre bocsájtottuk vízre kis falapokon gyertyáinkat kívánságainkkal. Nagyon megható volt.

Ma megelőztem a didergést és kölcsönöztem meleg hálózsákot, valamint még 2 habszivacsot, biztosítva a jó alvást, és a holnapi szerencsés indulást, hogy a záró műsort is élvezhessük.  Mindkettőnk alatt volt 2 szivacs, 1 hálózsák, és párnának behajtva a másik, mi meg a meleg zsákban tértünk nyugovóra.