A meghívás 10-től szólt, de sokan el sem tudtak jönni, és a megjelenők közül páran biciklizni nem akartak, így eleve később jöttek, de én azt hittem 10-en sem leszünk még a biciklis kör indulásakor. Minden esetre Anikó odatette a borjú pörköltet és Béla vezetésével öten belecsaptunk a lecsóba.
Nagy szívatásra számítottunk, amit meg is kaptunk. Egy rövid aszfaltos szakaszt követően, hosszú kaptató, majd homokos terep következett, ami ugyan nem emelkedett, de úszkáltunk benne szépen, míg be nem értük egy akácosba, ahol már csak a tüskéktől kellett tartanunk. De, megúsztuk és én minden kínlódás mellett (amihez a térdvédőm jócskán hozzájárult) nagyon élveztem.
Útközben megkerestük a Domony völgyi ládát,
és a Fehér traktort is,
de 20 pont jócskán meglévén siettünk, nehogy a közben megérkező többiek lefölözzék a hasznot,
és jól lakjanak nélkülünk.
A finom ebéd után jóleső beszélgetés koronázta a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése