Tegnap szabadságon voltam. Rossz szájízzel, mert a szabadság pihenésre lenne való, én meg 30 órában takarítottam, majd főztem. És még vágjak is hozzá jó pofát, hogy Peti szerint korábbra kellett volna a bulit tenni, mert akkor már rég készen lennénk, miközben ki is herélném, nem csak a többes szám miatt. (A visszaköltözés előtti 3 napra szavam sem lehet, de azóta ha égőt kell cseréni is ki van akadva, én meg unok olyan szekeret húzni, amin nemhogy ülnek, de még ki is kötötték, így nem nagy ívben de lesz...tam mikor lesz kész a lakás.)
A nappalra már nem is emlékszem mi mi után következett, de arra igen, hogy Adrihoz éjfél után akasztottam fel a függönyt, aztán hozzánk, és a fürdőbe. 3-körül fejeztem be az étkezőben a tálalószekrénynek azt a felét, amit használunk (a többit majd ma). 7-kor mentem ki Hógolyóval, addig a konyhát takarítottam, de annak is csak az egyik oldalát, a másik fele szintén mai feladat lesz és 9-volt mire Hógolyót kifésültem, megfürdettem, szárítottam. De, a folyosón még ekkor mint bombatámadás után volt a helyzet, mindenhol szemét, polcok, cipők, cserepek. Mindent kivittem a sufniba, Adrit megbíztam a hörik kitakarításával, és gyorsan felporszívóztam, felmostam még utoljára a vendégek előtt, itt még úgy is sorolhatatlanul sok lenne a tennivaló. Csak eztán jöhetett a sütés főzés majdnem 10-kor. Még szerencse, hogy Peti nem oroszkrém tortát kéret, mer bizony 24 óra talpon lét után az nem lett volna meg. (A tojások sárgáját így is folyton kiakartam dobni a héjával együtt.) Éreztem én, hogy a határomon járok, de még sok volt hátra a napból. 3 dolgot terveztem sütni, a gyümölcs tortát, valami sósat, meg Adrival Kinder pinquit, és még fogalmam sem volt róla mi lesz az ebéd. A tervezet palócleves, nemlehetabbahagyni csirke, krumpli pürével volt, ezzel szemben 9-kor még minden vagy a boltban, vagy a fagyon leledzett. Mivel a palócleveshez előbb pörkölt kell, ezt már reggel elvetettem, most helyette borsó leves lett a tűzhelyre téve, és nekifogtam a tortának, hogy legalább ezek bizti meglegyenek. Mivel csirkéből csak egyet találtam, őt meleg vízbe tettem, és módosítottam sóban sült csirkére meg hurkára, a püre ezek mellé is maradhat. Ha délben mindet odateszem, 1-re ebéd lesz az asztalon, addig meg elkészül 3 süti, de nem pinqui lesz, hanem piskótatekercs. A sós pedig muffin. Ugyan amikor először kóstoltam majdnem kiköptem, de az enyém jó lesz és nem utolsó sorban gyors is. Szerencsére ehhez a tervhez már tudtam tartani a tempót. Mire a vendégek megérkeztek a tortáról csak a zselé hiányzott, de az is csak pár percig, a bekíséréssel együtt vittem az első tálca muffint a szobába, de akkor már sült a tekercs, ami nemsokára gőzölögve az is asztalon várta a sorsát. A második tepsi sós után a husik következtek, az utolsó adagot pedig már ráértem utánuk, ebéd közben is kisütni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése