Fénylánc

Világvége.
Meg egy nagy lóf...t!
Teszünk róla, hogy minél előbb feléljük, lakhatatlanná tegyük a földet, de nem adják a véget olyan könnyen. Nem annyi az, hogy csak majd reggel nem ébredünk fel, addig meg boldogan szemetelünk, eszünk, iszunk, sz..unk mindenre.
Elképzelhető a Walie-s változat, mely szerint addig gépiesítünk, falunk, lustulunk, követünk haszontalan dogmákat (örök-érvényű igazságok helyett) míg megszűnünk ember lenni. Kéz, láb, szív, agy minden megmarad, csak nem használjuk. Nem lépünk, nem érzékelünk, nem is érzünk, nem gondolkodunk, még annyik sem leszünk mint az állatok, akik legalább ösztönösen gondoskodnak magukról, utódaikról, csak azt veszik el, ami nekik szükséges, és cserébe adnak is. A mesében nincs szó másképp gondolkodók fennmaradó kis csoportjáról, akik majd megmentik a világot. Nem is lenne lehetséges, hisz ott  annyira globális a csökevényesedés, hogy az ő nemtörődömségükön nem lehet kívül maradni, hiába lenne az elhatárolódás, ha ellep a szemetük.
Apokalipszis. Aha, a felé haladunk. Háború, halál, viszály, éhínség. Melyikkel nem találkozunk nap mint nap? Pedig még az éghajlat változásról, cunamikról, hurikánokról, vulkánkitörésekről, járványokról, aszájról, globális felmelegedésről nem is beszéltem. Szó szerinti fordításban azonban elrejtett, titkos dolgok feltárulása, amitől annyira nem is kellene félni. (Ezt én sem gondolom komolyan.)
A világ változik, aki alkalmazkodik fennmarad, így volt ez már több jégkorszak/felmelegedés óta. Lesz aki a hatalmával visszaélve akar a változás ura lenni, lesz aki továbbra nem törődik semmivel, csak él a mának, lesz aki magányos farkasként egyszemélyes háborút vív majd az egész világgal, lesznek rosszak, akik összefogva félelemben tartják a gyengéket, és lesz aki magába fordulva keresi a hasonszőrűeket és talán egy magasabb szellemi/lelki szinten túlélnek. Persze az élet nem fekete-fehér, lehet még ezer féle fennmaradási lehetőség, és persze az is lehet, hogy én nézek sok filmet és egyszerűen csak nem lesz semmi. Könnyű megoldás lenne, nem ezt érdemeljük, de a remény hal meg utoljára, és hátha az utolsó órában könyörületes lesz, de ebben hinni a legkönnyebb, legfelelőtlenebb megoldás.
Ami biztos, én nem akarom, hogy a világnak vége legyen. Sokáig szeretnék szeretni, csodálkozni, lélegezni, sírni, nevetni, ölelni, elfáradni, felébredni, simogatni, hegyre mászni, vizet inni, lebegni, hulló csillagot keresni, szagolni,
Sokminden lehetne másként, még olyanok is, amiken tudnék változtatni, de egyszer eljön az az idő is. Most azonban csak azt szeretném tudni, hogyan akartam én ebből a gondolatsorból eljutni a téli napfordulós fényláncig? Már mindegy, gyors fordulat és itt vagyok. Vagyis, ott voltam, voltunk (Adri is) a Tesco mögötti kápolna udvarán. 50-nél is többen gyújtottunk szertüzet a szokatlanul világos éjszakában, hogy megünnepeljük a sötétség átfordulását világosságba, a kara csun-t.