Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2013. január 5., szombat

NLP

Neuro Lingvisztikus Programozás - Mentális programjaink megváltoztatásával megváltozik viselkedésünk.

Zsófi, az új pszichológus lányunk beszélt nekem erről a nem is tudom miről. Ő most fog vizsgázni belőle és trénere lesz. Szerinte nekem is segíthet a szénanáthámon és az asztmámon. Felajánlotta, ha benne vagyok legyek az első páciense. Hittem is benne, de legfőképpen nem. Inkább csak Zsófi volt az akiben hittem, vagyis akinek elhittem, hogy megpróbálhatjuk.  Az egymás mellett eltöltött pár munkaóra után hasonszőrűnek gondolom magammal, olyannak, akinek elhiszem a szavait, ha nem is értem mit mond, ezért belevágtam. Szó szerint rá bíztam magam. Az első beszélgetésre is úgy mentem el, hogy bármi lesz Én benne vagyok, Ő tudja mi a dolga Én meg megyek vele. Nyitott voltam, bár nem tudtam mire. Azt hiszem bármire. A fulladást magamnak okoztam, de nem gondoltam, hogy pár beszélgetéssel majd megszabadulok tőle, az orrfolyást pedig egyáltalán nem véltem ilyen úron gyógyíthatónak. De, nem akarok több műtétet, szteroidot, vesztenivalóm pedig nem volt, belevágtam.
Öt, vagy hatszor voltam nála 1-2 órás időszakokra. Beszélgettünk, meditáltunk, gyakorlatokat végeztünk (direkt nem írom le milyeneket, de semmi gázos nem volt bennük) és az utolsó alkalommal már úgy mentem hozzá, hogy nem szedtem az antihisztamint. Egyszer elfelejtettem bevenni, ha meg már így alakult nem is pótoltam. Kipróbáltam meddig bírom nélküle. Máskor 2 órás késés után a zsebkendőt sem tudtam elvenni az orromtól, most pedig van olyan nap, hogy nem is kell orrot fújjak. És ennek mér több mint 1 hónapja. Pedig egyszer sem volt szó a beszélgetések alatt arról hogy mióta, hogyan, miért folyik. Még csak említés szintjén sem. Vagyis, a negyedik alkalommal Én kérdeztem rá, hogyan lesz ebből gyógyulás, mert semmi összefüggést nem tudtam vonni a történések és a cél között. Ennek ellenére elértük. És nemhogy nem folyik az orom, de azóta egyszer sem ébredtem fel légcsőgörccsel, sőt a Mátraverebély-Szandaváralja túrát is simaizom lazító nélkül csináltam meg.
Két hétnek kellett eltelnie, hogy beszélni tudjak erről, de már saját tapasztalásom alapján bárkinek ajánlani is tudom.
Jó ez az érzés.
Szeretek jól lenni.




Nincsenek megjegyzések: