A rég várt farsang

Szombaton buli, meg még pénteken szabira is eltudtam jönni. Mennyi jó dolog egy hétre. A végét mégis jócskán besűrítettem, és a szokásomhoz híven kettő előtt nem csukhattam le a szemem, de 5-kor már kelni kellett, hogy mindennel készen legyek. Mégsem érzem magam rosszul, hogy az egész szabadnapot ellustálkodtam, és nem lett kitakarítva, vasalva, meg egyebek, hanem inkább megnéztem pár klipet, olvastam kicsit, aludtam, kijegyzeteltem a lehetséges ládákat, finomítottam a jelmezemen. Ami már évek óta a felvételére vár, csak apróságok kellettek még hozzá. (Adri nem komplikálta túl a dolgot, Peti pedig be sem akart öltözni, és legalább erre a kérdésre nem kellett sok időt fordítsak. Egyébként is régen rossz lenne, ha az utolsó nap kellene összedobjam).
Szombat hajnalban legelső nagy teendő a sütemény volt, mert legyen inkább szőrös a lábam, de nem megyek vendégségbe süti nélkül, akármilyen egyszerű is, mint most.

Hamis méteres

Nem nagy érdem, de édes és finom, hogy ne is beszéljek a fél órás elkészítési időről.

2 csomag Albert keksz.
Krém: 1 tasak főzős csoki puding, 3 dl. tej, 4 ek. cukor, 12 dkg. ráma.
(Alufóliával letakarva 4 óra alatt megpuhul.)

A manikűrre is már csak a kocsiban volt lehetőségem (és nyugi, nem én voltam Mrs Jeti, a lábamra is jutott még idő), de ez sem ejtett kétségbe, az 1 órás út szinte bármire elég, tervemben pedig egy francia jellegű köröm volt, pirossal megbolondítva. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de nagyobb hiba csak a legutolsó körmömnél sikeredett, a többinél csak lehetett volna finomabb a vonalazás, ám a magyar utak minősége ezt nem teszi lehetővé.

Amikor januárban kiötlöttük ennek a Farsangnak a tervét úgy volt, előtte megyünk a Pilisbe kirándulni. Két héttel ezelőtt már leredukálták  egy kis Mangalica fesztiválra, de mire megérkeztük inkább csak maradtunk Pécelen. A csak igazából idézőjeles, nem volt ez hiábavaló idő. Jó kis beszélgetés, iszogatás közben betöltöttük a sajtos rolót, megsütöttük a husikat, dekoráltunk, beszereztük a hiányzó jókat, na meg segítettünk Robinak az utolsó simításokban.

Mielőtt a buli kezdetét vehette volna Reni fellépését is megnéztük az iskolája jótékonysági bálján. A két óra program alatt sok hó leesett, de a műsor aranyos volt, megérte a sétát.

Visszaérkezve nekifoghattunk a készülődésnek, hogy a vacsi után/közben jókat nevethessünk.

Ja, és volt egy szülinap is. Szandi 33 lett. Boldogot neki innen is.

Ne lepődjetek meg, majdnem mind két jelmezzel készültünk, az egyik volt amit mindenki magának ötlött ki, a másik a munkájára jellemző kellett legyen, aztán a végére persze ez még keveredett is.

Jó buli volt.

Kettő körül kerültünk ágyba, és 9-ig benne is maradtunk, de aztán folytatódott a habzsi-dőzsi. Végül 2-kor eljöttünk, hogy itthol is áldozzunk egy kicsit, de már a munka oltárán. Amihez aztán senkinek nem volt kedve, inkább ledőltünk és nekifogtunk az Alkonyatnak. A nagy kedvencnek. Végre.