Gyöngyös és a 6. születésnap

Anyukám régóta tervezi, ha itthol lesz mindkét unkája elmegyünk velük a gyöngyösi állatkertbe. Most különös pluszként kis oroszlánt is lehet náluk simogatni. Ugyan az idő a tegnapi hóeséssel, és a mai esőzéssel nem kedvez egy ilyen kiruccanásnak, de én ráterveztem, és különben is kitudja mikor lesz lehetőségünk rá legközelebb. Úgy indult anyukám lába miatt csak apu tart velünk, de mikor meghallotta a múzeumba is beakarunk menni, valamint ládázás is lesz elment a kedve. Vásárolgatott volna Ő míg Mi nézelődünk, de folyton a telefont kapkodhattam volna, hogy mikor végzünk már, haladjunk. Hiányzott, de így volt nyugodtabb a nap.
A szörpösnél kezdtünk, ahol a nagy vásárlással eltöltöttünk 1 órát, eztán leellenőriztem a Gyöngyösi séta multijának 3. pontját a Főtéren, és indulhattunk a Mátra Múzeumba, ami egyébként is a 4. pont a sorozatból. Amíg Peti megvette a jegyeket   (Nem fogadnak el SZÉP kártyát.) mi a kapuban fényképeszkedtünk, és a fákat (Miért nincs eleség abban a sok madáretetőben?), kövületeket nézegettük.

A jegyek megérkezte után a kastélyba is beléphettünk, ahol rögtön a mamuttal találtuk szembe magunkat (nagyobbnak gondoltam, biztosan köjök korában pusztult ki). Még az általánosban nekem járnom kellett volna már itt, de biztos vagyok benne, hogy csak képen láttam, és nekem ez a kirándulás eddig kimaradt. Hát most itt voltam.
Az átrium fehérsége, minimál stílusa után jól esett, hogy a kiállítószobákban ahol lehetett igyekeztek megőrizni a korabeli vakolatot, festményeket.

A földszinti vadászati kiállítás újabb hiányosságomra, vagy inkább tévhitemre derített fényt. A fajdról én azt hitem kisebb testű, amikor az elsőt megláttam kiakasztva nem is tudtam milyen madarat látok, meg is lepődtem a feliraton. További meglepetés volt a szalonka pamacs és spicc tolla, amit a vadászok nagy kegye ha kalapjukra tűzhetnek, de én a madáron sehol nem találom ezeket az apró ékeket.

Nagyon tetszett a lehetőségekhez mért szabadság, hogy nem loholtak minden teremben utánunk a teremőrök, hogy nem törekedtek a mindent egy helyen zsúfoltságra, de mégsem hiányoltam semmit. Bemutatták a térség népművészeit, történelmét, hagyományait, de nem tolakodóan. A gyerekeknek voltak interaktív felületek, és még tapogathattak is ezt-azt. Meglepően jól éreztem magam, és a gyerekeket sem kellett figyelnem, Ők is megtalálták a maguk érdeklődésének tárgyát. Hogy mégis kiemeljek valamit, hát azok a kristályok, kövületek, fosszíliák lennének,

és köztük a Mátra domborzati térképe, amin gondolatban újra bejártam a Kékes - Sirok távot, míg a fiatalok emlékérmét készítettek.

A mamut engem csak nem hagyott nyugodni, szemügyre vettem fentről, lentről, kintről, bentről, és arra jutottam milyen nehéz lehetett azon a kis medencén át szülni. Még szerencse, hogy az agyar csak születés után kezd el nőni. Valamint, igaz csak 1-1 foga van, de az amekkora olyan nagyon tudhatott fájni (bár luk nem látszik rajta), és milyen kicsi maga a koponya a nagy agyarhoz képest, igaz a nyaknak kellett megtartania a sújt.

Amíg benn voltunk jó kis zuhé lehetett, de miket várt még a Természettudományi pavilon és a Pálmaház.
Jó ötlet volt a tölgyet középpontba helyezni és körötte bemutatni az erdei, mezei, vízi életet. Mindenből egy kicsit, de roppant érdekesen, érthetően, némelyeket kézzel foghatóan. Adrinak a tojások, Trisztánnak az óriás cincér tetszett a legjobban.

A tárlókat nézegetve előbukkantak régi emlékek, amikor mama hajában lótetűt véltem felfedezni (persze, hogy nem az volt, de mivel előző nap a répa között azt kerestünk, hát én a vonaton is azt láttam a fejére repülni), amikor Adrival vakondot kerestünk, de csak döglöttet találtunk, a Tarnai fürdések, Tiszavirágzás, a Spanyol tengerpart, Fedor úr festményei, vagy hogy menyire szeretnék szabadban mókust látni.

Maga a múzeum is szép volt, de ez a pavilon rendkívüli ötlet. Látványos, érdekes, darabka mozdulatlan természet. A pálmaház még ez is van lehetősége már nem is kellett volna, bár engem 1 hüllővel is le lehet venni a lábamról (itt meg több is volt). Igaz, jó volt látni a tengeri akváriumot, meg azt hogy a sügérek is milyen szépek, csak nekem nem állt be otthol az akvárium. Irigység azért nincs bennem, de ez kicsit rosszul esik. Ja, és láttam hálós levelet. Ő egy szoba növény, ami a kórházban a pultomon dunsztos üvegben növöget, a betegek nagy kíváncsiságára. Persze ott igen pirinyó levelekkel leledzik , cserépben kicsit nagyobbakat hona, akváriumban pedig hosszabb lenne a szára, de ebben az ideális környezetben jócskán burjánzik.

Odakinn még lefüleltük a jelszórészletet, gyorsan elgurultunk a Nagy-Patak emlékműhöz, és a útba vettük az állatkertet Gyöngyöspata irányában. Mire odaértünk jól nekikezdett az eső, a gyerekek azt mondták inkább menjünk haza. Nem szívesen, de az oroszlán simogatást kihagytuk, azonban nem haza, hanem Rózsaszentmártonba mentünk a kotrógéphez. Útba esett volna még a Patai várrom, ahol a Mátrai várak sorozathoz is lenne 2 jelem, meg a Rózsakert is, de ilyen időben ezekhez nem mentünk el, a géphez is csak a bogár miatt volt ennyire sürgős.

Persze a legnagyobb ládász, aki még elemlámpát is hozott magával ekkorra elaludt. Pedig, nagy hasznát vettük volna a kicsi kezének, meg a lámpájának is.
Ugyan Patáig nagyon jó az út, de az onnantól lévőt inkább kihagyva a régi hármason mentünk vissza Gyöngyösre, ahol még az utolsó jelszórészletér megálltunk a toronyháznál, de siettünk haza ebédelni, vagyis már majdnem vacsorázni.

A sok látványosság után jól esett a sok finomság, hát még a szülinapi torta.

Boldog szülinapot Trisztán!