Mooondjuuuuk anyuékkal Gyöngyösre. Ők vásárolnak, míg Mi bepótoljuk az oroszlán simogatást.
Az állatkert bejárata előtt rengeteg autó állt, nem számítottunk ekkora érdeklődésre, de szerencsére odabenn nem volt tumultus. A sok autós vadászni volt, a szabadban keresett vadat, nem a karámok mögött. Így nekünk a jegyek megvásárlása gyorsan ment, miközben a gyerekek bemelegítésként már a nagy akváriumok halait figyelték.
A kapukon belül első dolgunk lett volna a kisoroszlánok megsimogatása, de hozzájuk sokan álltak sorba, inkább Trisztán irányításával betértünk a hüllőházba. Picuri selyemmajomtól, teknősökön át a pókokig, hüllőkig, kígyókig hüledezhettünk a terráriumok előtt. Mondjuk már aki. Én speciel a pókokra nem nézek rá, a többiekért meg odáig vagyok, meg vissza is. Sajnos simogatni nem lehet, pedig a hüllők bőre is vonzza kezem. Persze tudom, hogy nagy veszélynek vannak már így is kitéve ezek a fogságban tartott állatok, nem még ha minden nap 50-100 ember kézbe is veszi őket, megelégedtem hát a látvánnyal.
Nem sokáig melegedtünk a jellegzetes szagban, Trisztán gyorsan mindent meg akart nekünk mutatni, hogy minél hamarabb simogathassa a nyulakat. Én lemaradtam, de Adri felvette a ritmust. Minden állatot megnéztek Ők, de szinte csak gyorsan elsiettek a karámok mellett, hogy a nagy kedvenccel lehessenek. Én még a felénél sem jártam, amikor Ők már azt is kiválasztották melyikeket szeretnék hazavinni.
Tudván jó helyen vannak hagytam Őket kibontakozni a puha szőrcsomók között és visszatértem a főképp háziállatok karámjai mellé, ahol azért volt láma, kétpúpú teve, strucc, mosómaci, vadcica, vaddisznó, őz, tarajos sül is.
Mikor elfogyott a sor nyuszijainkat oroszlánra cseréltük. Egy gyors kézmosás után már a raktárban is voltunk, ahol a három rosszcsont szerintem aludni szeretett volna, de a kedvünkért még morogtak, pofozkodtak kicsit. A gyerekek sűrűn kapdosták a kezüket, hogy a játszadozó cicák ne tudják megkapni Őket, de Én hagytam nekik (ekkorát Hógolyó is tud harapni) pláne, hogy célom volt. Tudva milyen puha a mancsuk, annak tapizását nem hagyhattam ki. Mivel Ők ezt nem vélik természetesnek sűrűn tiltakoztak ellene, de amikor megfogtam a selymes-puha párnákat már nem volt ellenvetésük. Még a legnagyobb fiú is hagyta magát, majdhogynem dorombolt is, ahogy egyik kezemmel a mancsát simiztem, másikkal a tokáját vakargattam. Édesek voltak.
Kihasználva az időt míg apuékra vártunk visszatértünk a nyuszikhoz. Gyerkőcök megkeresték a korábban kiválasztott legszebb példányt, Adri egy szürke testű - barna gallérost, Trisztán egy vörös foltosat és csak velük voltak hajlandóak foglalkozni, míg én Bambi mellől nem akartam mozdulni. Meglepett, hogy a sok gyerkőc az őzikét szinte észre sem vette, pedig alig volt nagyobb a legcsöppebbeknél, Ők mégis a nyulakkal kergetőztek. A gida meg kirekesztve álldogált a finom falatok és simogatás után sóvárogva. Hát, tőlem megkapta. Nem átallottam megvakargatni a puha és a sertésebb bundáját is, még több melengető, édes élménnyel gazdagodva a mai újra téli hideg napon.
Nem túl nagy területen kell megosztozni ezeknek az állatoknak, de szerintem télire ügyesen megoldották az elhelyezésüket. Nyáron nem biztos, hogy ilyen kellemes lesz, mert alig van árnyékot adó fa, de majd megnézzük jó időben is milyen itt az élet.
Hazafelé a nagy mesélés közben már az ebéden járt az agyunk, odakinn pedig szinte teljesen elolvadt a hó. Aki átaludta az előző 2 napot el sem hinné, hogy itten milyen nagy hó volt. Délutánra a vetés zöldült/feketéllett, Visonta fehér kéményei pedig szikráztak a napsütésben.
A körmömre álmodott minta sem volt már teljesen aktuális, de az alap technikát mindenképpen megakartam próbálni. Hát, ez sikeredett.
1. Manikűr után egy semleges alapréteg kerül a körmömre.
2. Műanyag írattartóra kicsepegtettem a háttérnek kiválasztott 4 színt, vízbe mártott, majd alaposan kinyomkodott szivacsot nyomdaként használva, felvettem a lakkot.
3. A megszáradt alapra nyomtam a szivacsot, ezzel a körmön terepszínű mintázatot kívánva hagyni. (Nyugodtan lehet intenzív színeket választani. Én féltem a legsötétebb lilától, de csak ez az ami végül látszik is a körmömön.)
3. Még a teljes száradás előtt színtelen csillámmal kívántam a hóesést utánozni.
4. Száradás után feketével megfestettem először a középső és gyűrűs újakra a fa koronáját, aztán öregujjra a törzsét.
5. Száradás után fedés.
(Ugyancsak utólag nézegetve jó lett volna egy kis fehér az ágakra, hogy ne csak hulljon az a hó. Ez kicsit vékonyított is volna a ballal jobbra festett vastag vonalakon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése