Régen többet hímeztem. Nem különösebben motiváltak a mindennapos sablonok, inkább az egyedi dolgok tetszettek, ezért a látottakból magamnak állítottam össze mintát, aztán a szomszéd Katival (Ő nagy hímző, horgoló, riselő.) kiütöttük, és hímezhettem. Most is ilyesmire készültem. Vagyis, nem. Készülni arra készültem, hogy magam fogom a lépéseket végezni, de nem volt kiütőfestékem, a receptjére pedig nem emlékeztem pontosan, ezért fel kellett hívjam Katit, ha meg már itt tartottunk nem hagyott magamra. Nem kellett festéket főzzek, de hátha másnak is szüksége lenne rá megadom a módját, mivel érdemes dolgozni.
Kiütőfesték: Tetszőleges mennyiségben gyertyát olvasztunk, a tűzről levéve az olvadt viaszba belekeverünk ultramarin kék festékport, majd hűlés közben kevergetjük, amikor kezd szilárdulni formába töltjük.
A kiütendő mintát Én először papírra rajzolom, majd félbe hajtott zsírpapírra (Mindig kell a tükörkép is, és több lapot is lehet egyszerre lukasztani, hogy legyen pót minta vész esetére.) téve szivacsra rögzítem, és gombostűvel sűrűn kilukasztgatom.
A mintát az anyag színére ütjük, hogy ez könnyen menjen a zsírpapírt a simább felével felfelé, és lefelé lukasztva helyezzük rá. A tömbösödött festéket lakkbenzinbe mártott, kinyomkodott vattával tudjuk dörzsölve oldani, és a zsírpapír lukain keresztül kör-körös mozdulatokkal simogatva az anyagba juttatni. (Érdemes kesztyűt húzni, bár a benzin oldja a gumit is.)
Ha a mintát kivarrtuk a festéket citromsavval lehet eltávolítani az anyagból. (Régen csak áztatni kellett, de hiába a 99.9% citromsav tartalom most dörzsölés és szappan is kellett hozzá. A kezem pedig nem kicsit hámlik, olyan lemezes, mint a mamámé, csak kevésbé ráncos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése