Most nem jó a gát.

Sok munka lenne, de terelni kell a gondolatokat, gondoltam megnézem ma is a gátat. Gyors körre számítottam, ami tényleg az lett, csak sokkal rövidebb is, mint szerettem volna. A 2 hete még tökéletes utat feltárcsázták teljes szélességében, de a fű nincs lenyírva, nehogy legalább az oldalban lehessen tekerni, vagy netán futni.

2 km.-t bezötyögtem, de nem azért mentem, hogy a rögöket keljen figyelni, így inkább megfordultam, és visszafelé tolva a biciklit nézelődtem. A Tisza már 800 alatt van, de az ártéren nem olyan jelentős az apadás, a fák viszont teljes lombkoronával zöldellnek, és újabb virágok bontogatják szirmaikat.

Bár a cipőm többször teli lett földel, de gyalog sem volt hosszú a távolság, és még kellett egy kis kikapcs. Csütörtök óta nincs olyan óra, hogy  ne Öcsi körül forogna az  agyam, tenni nem sokat tehetek, de akkor is féltem, ráadásul mivel tudom Ő nem teheti az amit Én még bűntudatom is van. Irány a Zagyva part, és kikapcs, kikapcs, kikapcs, nézelődést, szagolgatást, gyönyörködést.