Nem is!
Újabb furcsa tanévnek van vége.
Vagy, nem értek Én ehhez, és még maradi is vagyok. De, mind az iskola, mind a szülők részéről változik a hozzáállás a gyerekekhez, a kötelességhez, a tisztelethez, a felnövéshez. Ám, mielőtt kifakadnék, inkább nem részletezem. Mondhatnám helyette, ez van, ezt kell szeretni, de legfeljebb beletörődni lehet. És különben is, egy kis időre vége, 2 hónap szabadság következik, a műsort pedig egyféle lezárásként a gyermekeink adták, Mi pedig minden előzmény ellenére örültünk nekik.
Sőt vártuk, és készültünk rá. Mi pl. Adri kívánságára göndör fürtökkel. Művésznőm félelemmel teli kíváncsisággal, türelmetlenül ücsörgött, míg Én 1 órán át tekergettem a tincseit, de a végeredmény nagyon tetszik neki. (Nekem is. ;) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése