Vagy mégsem?
Még annyi dolgom lenne.
Ma sem fogok lefeküdni.
Papíron minden megvan, csak össze kell rakni, meg persze kitakarítani, főzni, locsolni, szőrteleníteni, hajat mosni, manikűrözni, és a lábkörmömről sem kellene megfeledkezni. Aztán itt van még a mosás, mosogatás, közben egy süti sem ártana (Mondjuk magas Tátra, ahhoz csak a tésztát kell itthol megsütni a krémet meg a habot elég lesz valahol megvenni, ahol lesz egy habverő.), ágyneműcsere, vásárolni is kell még 1-2 dolgot, de persze munkából megint nem tudtam időben eljönni. A ládaleírásokat is menteni kellene pen-re, meg a telefonra, át is kellene még őket nézni, és mivel még mindig a manuális megoldásnál járok a koordinátákat is be kellene pötyögni, aztán Öcsinek a levél sincs még kinyomtatva.
Szép az élet, ha zajlik.
Hajnal 2-re a sütésen kívül mindennel megvoltam, kivétel a kaja, az is csak azért hibádzott, mert amit kigondoltam mégsem volt a fagyóban, de majdcsak nemhalnak itthol éhen. 1 hétre egyébként sem lenne elég.
Maryt felpakolva a szobaajtónak támasztottam, már csak pár táska, meg persze Én hiányoztam róla, de most sem volt sokkal kisebb, mint az első utunkon. Pedig, a hűtőtáskát is kicseréltem egy összehajtogatható béleltre, kivettem a fele műlevest, meg a tea felszerelést, 3 pólót, 1 nadrágot, még a szárítókötelet is, és kis tubus borotvahab híján az elszőrösödésbe is beletörődtem mire ilyen "kicsire" összehúztam a cipzárt és száradó körmeimmel pár órára mégis vízszintesbe helyeztem magam.
Az állom szerencsére gyorsan jött.
Ahogy az óracsörgés is 5-kor.
A vonat 8-kor indult, nekem legkésőbb 7.30-kor kellett. Mivel 6-ig minden még kinn lévőt a helyére tettem, megvettem a zsömlét, megkentem a szendvicseket, és a sütihez csak 1 órára van szükség belefogtam a tésztába. Közben mindent újra átfutva a hátsóm kicsit laposnak tűnt gondoltam, míg az első lap sül nyomok egy kis levegőt bele. Pechemre. Akárhányszor illesztettem a szelepre a pumpát mindig több jött ki, mint bele. Ha leszerelek nem érem el a vonatot, de a már tényleg lapos gumival sem. 10 perc kínlódás után telefonos segítséget kértem. Az áldozat Lajos lett. Úgy voltam vele, ha Ő sem tudja, legalább a teherautójával platón kivisz a vonathoz, ha meg fenn vagyok már lesz idő mindenre. Erre a megoldásra szerencsére nem került sor, emelve, rászorítva, összefogva megoldottuk a problémámat. A második lap sülése alatt gyorsan tusoltam, és majdnem vizesen uzsgyi az állomásra.
Megegyezés szerint a postaalagútban közelítjük meg a 16. vágányt. Azon felül, hogy a posta nem engedett le az alagútba jó voltam. Sebaj, az állomás másik végében is van egy alagút. Aha. Van, csak lezárva. 10 perc indulásig. A biciklit nem cipelem át a vágányokon, de fel-le a lépcsőn sem.
Le kell jutnom abba a kibaszott postaalagútba.
És persze 16. vágány sincs.
Vissza a 11.-re.
Alig emeltük be a kiterebélyesedett Maryt már indultunk is.
A beugró pálinka rettentő szar volt, de annál jobban esett. Marta a gyomrom, de legalább eztán már belefért a kaja is, és minden falattal lehettem egyre nyugodtabb. Ami kimaradt, arra már nem lesz szükség, ami itt van az pont elég lesz a következő 10 napban. Ennyi.
Jöhet az élvezet.
Kilométerek, Duna, fák, napsütés.
De, előbb vonatozás Hegyeshalomig.
Első etap Szolnok - Bp. Keleti. 1 vagon (valójában csak fél, a másik fél a mozdonyé, de a miénkből is harmadot kivesz a vizesblokk), lefoglalva az 5 biciklinek és nekünk. Ennek ellenére felszállnak még ketten, meg babakocsival, meg aki akar, ülőhely a helyjegyünk ellenére sem marad. mindenkinek. Jó szervezés.
Pesten majd 1 óránk van az átszállásra. Béláék már az állomáson vannak, de a vonat sehol.
Van helyette érdekes kilincs a rendőrségi helyiség mellett. Mire nem jó, ha az embernek várnia kell egy kicsit.
2. etap. Bp. Keleti - Győr. Egész vagon, lezárható fakkokkal a bicikliknek. Végre férünk, csak ellenőrizni kell minden állomáson. Megkaptam a feladatot, de hamar le is passzoltam. A koordinátákkal jól haladtam, de még jócskán volt hátra, a gyerekek meg úgysem tudnak a fenekükön csücsülni. Hogy ne legyen minden teljesen oké, a jegyünk nem stimmelt. Legalábbis a kalauz szerint. Hiába a turisztikai iroda által kiadott menetterv vonatszámokkal, meg mindennel, szerinte még valami pót pót díj nincs fizetve. Kb. fél órás telefonálgatás az ügyintézővel, mire békén hagy bennünket.
Győrben 10 perc van az átszállásra. Akadálymentesített aluljáró itt sincs. A továbbinduló vonatunk pedig rajta áll a felszíni közlekedőn (amit egyébként nem is szabadna használni civilnek). Tolatásról meg ugye ne is álmodjunk, vonatoknál ez kérem nem így működik. Szerencsére megvárták míg átérünk, felpakolunk. Ja, felpakolás, ez a rész itt szörnyen egyszerű volt, köszönhetően a kialakításnak csak begurultunk. Végre nem kaptam az ívet, hogy far-nehéz a biciklim (mint a gazdája).
3. etap. Győr - Hegyeshalom. Hiper-szuper vonat, csak a bicikliknek alig akad hej, de cserébe van légkondi. 30 sok fokban először. Igaz ne panaszkodjak, az elsőben meg vifi volt. 4000 Ft.-ért (50%) minden nem lehet. A gyors ebéd után leszállás előtt nadrágot cseréltem és lepkékkel a gyomromban vártam, hogy fogom bírni (Mary hogy fogja bírni) teljes felszerelésemmel a Rajkáig tartó 13 km.-t. (Onnantól busz viszi a csomagot, ezért is voltam ilyen bátor.)
Leszállás után megejtettem az első pecsételést, elkészült az induló csoportképp, és alig szálltunk biciklire máris megálltunk az első sarki kocsmánál, ahol majdnem ott felejtetem a hátizsákom. Ha kocsmáros nem figyel nyilván észre sem veszem, hogy nincs a hátamon, mivel ott nem szokott lenni.
Közel az Osztrák határ, de az utak itt is Magyarok, mint a szétszórt szemét, kiégett földek, és víznek a szagát sem érezni. Alig érünk ki Hegyeshalomról megvolt első defektünk, az utifutin. Felkészültünk, ahhoz is van pót belső, így gyorsan beérjük a többieket.
Rajkai szállásunk Kovács szoba kiadó. Nem vártuk, hogy ennyire színvonalas legyen. Tiszta, kényelmes, nem leselejtezett bútorokkal berendezett, jut szék is, asztal is elég, minden szobában van tv, a fürdőből kijönni sem akartam, a teraszon napernyő, műfű, az udvarban rengeteg virág, ápolt gyep. Lakott még velünk vagy 6 munkás, meg a nagyon kedves, egy cseppet sem tolakodó háziak, de ezt a szállást jó szívvel merem ajánlani bárkinek.
A szállás elfoglalása után a Szlovákok felé indulunk valami fürdőhelyet keresni. Kaptunk útbaigazítást, de végül nem leletük meg, csak az út szélén gázoltunk bele a magunk sem tudtuk melyik Dunába.
Hazafelé leváltam a többiektől, hogy megkeressek 2 ládát. Az elsőt már majdnem feladtam, mikor a határoszlop (4 közül a legtávolabbi) tövében megleltem.
A második egy híd alatt volt, már idefelé is láttam 20 m. az úttól, de nem akartam eltévedni, csak reméltem erre jövünk haza is. Így lett. A kanyarból már észrevettem valaki lábatlankodik nekem ott, de hamar rájöttem Ő is kesser (Entismann) lesz. Amikor odaértem épp a híd alól jött ki kezében a Blich-es flakonnal. Német volt, de megértette mit szeretnék, ideadta, reggeltem, és még vissza is rejtette nekem.
Többieket a sarki kocsmánál értem utol. Irány a Hármashatár. Megvagyok veszve egy hármas határért. Csak azt nem értem miért kell zúzott kővel vastagon felszórni az odavezető utat? Bezzeg a sógorok szántani is aszfalton járnak.
Oké, tudom Én, hogy aszfalt nálunk ennél fontosabb helyre sem jut, de ne mondja nekem senki, hogy akár gyalog, akár biciklivel, akár kocsival jó ezen közlekedni. Ettől még esőben is jobb, ha csak sima földút lenne. A rejtések szerencsére hamar meglettek, de a rengeteg szúnyog elől inkább a szlovákok felől mentünk vissza szállásunkra.
Hátranézve még láttuk az Osztrák oldalon alábukó napot és a beinduló locsolókat. Bezzeg nekik erre is van eszük, míg Mi a legnagyobb melegben öntözünk, amiből alig hasznosul valami. És csak odaát fúj a szél? Az észt kimosták nálunk a fejekből?
4 találat, 40 km. Az asztalon száradó tésztával aludni tértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése