A csillagos ég alatt.

Soha nem jött még össze, hogy a legintenzívebb nap éjjelén kitudjak feküdni a csillagos ég alá, és ha még bele is alszom, de a sokadalomban gyönyörködjek.
Most azonban eljött az ideje.
Nincs felhő, meleg szél lengedezz, ugyan holnap munka, de szabi után vagyunk, és még akár egy átvirrasztott éjjel is belefér, úgyhogy Adrival és az egyik osztálytársával negyed 10-kor leterítettük zsákjainkat a Cora mögötti mezőre. Sok volt a szúnyog, de csillag is hullott bőven, míg a kinn töltött majdnem 2 óra alatt figyeltük őket.
Kívánság még harmadszor is bőven lenne, de nem hiszem, hogy az elsuttogásuk számítana, inkább a végig gondolás, hozzá tervezés, beleélés, abban pedig jeleskedem.