Szezonzáró gördülés Csongrádon

Rövid volt az éjszaka, de sikerült mindennel végeznem, hogy reggelre már csak a szendvicskészítés maradjon, no meg a kocsiba bepakolás. Nem mintha ez olyan gyorsan menne amikor elaszom, és a gyerekek is nehezen ébrednek, a zsömle is a boltban figyel, és a hajmosást elfelejtettem. Valamint, tegnap változott a program és mi is tekeregni fogunk, ezért Hógolyót nem vihetjük, tehát még őt is ki kell vinni kicsit levegőzni, pipilni, kakilni.
Másfél óra kellett mindezekre, és az eredetileg betervezett időben kocsiban voltunk. Igaz, meg kellett volna próbáljak korábban indulni, de ha már korán reggel meghajtom a csapatot besokallnak, és itthol maradnak, vagy imádkozhatom nekik fél órát mire durcásan méltóztatnak engedelmeskedni, de a napból akkor sem sok jó fog kikerekedni. Tehát türelem, rózsát terem, vagy jelen esetben egy fantasztikus tekergéses, sütkérezős, beszélgetős napot. De, maradjunk az elején.
7.30 Indulás. Lassan mert nem akartam bajlódni és a bicikli csak úgy benn van a csomagtartóban betekerve egy pléddel, hogy a buckákban csapódó csomagtartótetőn (1 ima) és rajta se essen baleset.
7.45 Gyuriéknál kipakolás a csomagtartóból, majd bicikliszállító és a biciklik felszerelése.
8.15 (kb.) Gyuri ölében a havas tátrával újabb indulás, még csak Cibakházára.
9.00 Mielőtt Cibakról is tovább indultunk újabb biciklivel gyarapodott a málha, és Peti is beült hátra. A vonóhorog talán 10 cm.-re van a földtől, de már csak oda kell érni, és nem fényképezek, nehogy Peti meglássa (2 ima).
Olyan szép a reggel. Kicsit ködös, de a nap már döntött, ma süt, süt, és süt, heted hét ágra. A magyar átlaggal ellentétben az út is csak egy rövid szakaszon hepe-hupás, és a kellemetlen -most esik szét a kocsi alattunk- koppanást, melytől egy egészen rövidke pillanatra kihagy a szívem csak egyszer hallottuk (3 ima). A ponton hídon. Meg kell nyugtassak mindenkit, nem mentem gyorsan, a hídon meg pláne nem. Egyébként meg Trisztán mindenkit megnyugtatott "mehetünk nyugodtan, kibír ez minket", ennek ellenére Adri tovább parázott (részéről 4 ima).
10.00 érkezés a célba. Szintidőn belül. :)
Helyszín: Felgyői halastavak.
A helyieken kívül még senki nem ért ide. Persze ezt én is csak a mitfáreremnek, Gyurinak köszönhetem.
Gyors ismerkedés, le- és kipakolás majd "pályabejárás".
Frankó rét a gyerekeknek, nagy szín a főzőcskére, beszélgetésre, és még az egyre ritkuló ködbe burkolózó halastavak.

Meg időnként ágyúdörgés. (Felvilágosítottak, a tavat most telepítették, és a madarak ellen használnak hangágyút.)

Megszokjuk, mert megszökni nem fogunk. Ugyan Trisztán még csak szégyenlősen bujkál, de jó lesz ez.
Pláne miután megérkezik a felsővezetés, és a szesz. Valami diós, vagy mogyorós, csokis egyveleg került a kiürült, közgyűlésen kapott tejesüvegbe, de inkább hagyták volna otthol. Gondolom fitymálásunkra Imre is számított ezért adta ezt előbb, mert volt a tarsolyában még elmondása szerint kökény pálinka, nekem meggynek tűnt, de ezt már nem kóstoltam meg, és a Béla által hozottat (szép üvegest) is kihagytam.
11.30 Túra indul.
Túra vezető: Anka, és Karesz.
Terv: 30 km. Csongrád körül. Külön kiemelve: Oskó módon!
A tótól elindulva a Szegedi úton közelítettük meg Csongrádot.
Idefelé a kocsiból láttunk egy tintagomba erdőt, Karesz idegenvezetése közben nagyon figyeltem, hogy észrevegyem őket.

Csongrád belvárosában

-nem csak hogy meglegyen a Csingrádi vírtúra multi jelszava- tekeregtünk kicsit mielőtt betértünk Ankáékhoz működés közben megfigyelni  napkollektorokat.

A korábban mélben megküldött terv kicsit borult, mert közben már megvolt a Schmidi emlékhely is.

Azt nem tudom hol ejtettük útba a holt Tiszát, de nyílván még az a rész csak eztán jött, viszont a ponton hídi megálló után

a Kőrös torok fantasztikus volt.

Itt már a Tiszavölgy-kalandtárán is jártunk, akkor is és most is nagyon tetszik a hely, de most lesétáltam a torokhoz is. Hogy érzékeltessem milyen jó idő volt, elárulom, volt aki bikiniben napozott. Viszont én kicsit rosszul mértem fel a távolságot és gyalog indultam, meg is lett az eredménye. "Siessé má. Hol vagy má!" Bezzeg a többiek jócskán mögöttünk voltak. Bevártuk őket, de hiába, mire a gáti visszafelé félkört befejeztük újra nagy volt a lemorzsolódás. Pedig, engem Karesz végig szóval tartott, és szerintem jócskán visszafogtam a tempóban, de úgy látszik nem mindenkit hajtott az éhség. De, a legsietősebb Trisztánnak volt, a végére úgy belejött, hogy ők voltak legelöl.

15.30 39 km. után érkezés a célba.
Micsoda fantasztikus illatok! Csirke, disznó, marha, hal, padlizsán, cukkini, krumpli, hurka, kolbász, meg még ki tudja mi minden finomság sült a tárcsán. Ez a nap sem sorolható a diétások közé, és én láttam, hogy még Gyuri szájában is összeszaladt a nyál.

Imre még egy gyors vezetőségit is tartott, de kedvünk nem tudta szegni, a gyerekek vígan szaladgáltak, a felnőttek meg folyton kicsapongtak.
18.00 Ideje haza indulni. A kocsiba bepakolandó teher nem lett kisebb, csak most nem dobozokban, hanem a pocakokban csoportosult.
Csongrádon még  tettünk egy kitérőt, hogy Petinek is meglegyen a főtéri rejtés, de sokat ez már nem változtatott a körülményen, mert már eddigre is sötét volt. A ponton hidat is inkább világosban, idefelé kellett volna a felezőről fényképezni, de akkor nem volt kéznél a gép, hát így jártunk.

20.00 The end, és kosznap.

Jaj, mai nap gyarapodott a kesserek száma. Egy elszánt manó, Trisztán is belépett a geoládászok sorába. Nyilván az eddig velem meglátogatott ládákat nem fogom neki bereggelni, de a mai 3 már számít. A főtérit különben is ő kereste meg. :) Egyébként azt mondja a nap legjobb része a biciklizés volt, és a tabletre még csak nem is gondolt, olyan jól érezte magát. Hajrá Gördögök!

Osztom a véleményét.