de sietni kellett, hogy időre kiérjünk a Mikuláskereső tájékozódási versenyre.
Ez a program a Gördögök szokásos évi utolsó rendezvénye, ahol leginkább gyerekeknek kiépített pálya várja a családokat, de gondolnak a tájfutókra is. Idén 10 bójával jelölt rejtés volt, mindegyiken egy Mikulás figurát kellett azonosítani, és a képnek megfelelő helyen lukasztani a tájfutó térképen. Tetszőleges sorrendben teljesítve a feladatokat 90 perc állt rendelkezésünkre a kb 5 km.-es pályát bejárni.
A mi csapatunk vegyes volt, Adri Pankával, és Béla Mikulással ment, én Trisztánnal és Sebő Gyurival, de pár méter után összefogtunk Fannival, meg Ildikóval, így a gyerekek is párban voltak, és mi is tudtunk beszélgetni. No azért nem volt ez annyira egyszerű, hogy csak egy kis beszélgetős séta. Kúsztunk, másztunk, bújtunk, és párszor majdnem lépre is futottunk, de végül minden bolyát megleltünk. Igaz nem kapkodtuk el a dolgot, de szerintem a legtapasztaltabb, Gyuri bírta közülünk a legjobban, míg a legkisebbek csak a bójáknál jöttek előre. Még szerencse, hogy nem ölre ment a verseny, és mindenkit teli puttonyos Mikulások vártak a célban.
Bár hátul kullogott, de Trisztán nem panaszkodott, derekasan jött mindenhová velünk, pedig a tegnapi 1 km. után arra számítottam nyűglődni fog, ám tetszett neki. Az első pontnál még nem értette mit kel itt csinálni, de aztán erre is rájött és az egyszerű párosítós feladatokat ügyesen megoldotta.
Az utolsó pont a 4 törzsű fa volt, ahol a Tévelygő Mikulás is hagyott csomagot, ami már csak pont volt az i-re. Boldogan markolt a szaloncukiba, de cserébe a füzetbe itt rajzolt is Mikulásnak.
Már csak célba kellett érni, és kezdődhetett a dőzsölés. Virsli, zsíros kenyér, pogácsa, vagy sütemény mindegy volt neki, mindenből kért. Bezzeg Adri lemaradt a javáról, addig beszélgettek Pankával az erdőben, hogy már majdnem a tűz is kialudt, és a puttonyok is erősen megcsappantak mire beérkeztek.
Kiosztottuk mi is az ajándékainkat,
de nem volt nyugovásom, hisz a vadaspark lakóinak is hoztunk csemegét, azt is oda kellett még nekik adni. Igyekeztünk minden vadnak tartalékolni, de legjobban a falánk, követelőző kecskék jártak,
meg mi, amikor megfogtuk a nyuszikat, őzeket, és némi csellel a fehér báránykát (a barna fürgébb volt).
Idehaza újabb rajzolás következett, de apuék nemsoká megérkeztek, és végetért a rövidke telelés, ám azt hiszem egyikünket sem kellett altatni este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése