Mojó, a féltökű szexvirtuóz

Mojó (mint Transformers-ből a kutyus, tehát lehet nem így kellene írni) Trisztán yorkija. Van neki társa is Dior, aki fajtában és méretben is (1 kilósak) hozzá való, de nem ő a szíve választottja. Ellenben Hógolyó igen. Akármikor hazajövünk ő el nem tágít mellőle, ha nem nyalhatja a fenekét akkor a fülében van a nyelve, és mivel ez szukánknak nincs túl sokáig ínyére hamar összekapnak, majd inkább játékba kezdenek. Viszont most tüzelés végén járunk, már inkább túl is rajta, ezért a bugyit levettük, de azok a kicsiny eb orrok még érzik amit ilyenkor lehet, aztán amilyen kicsi ez a kutya, olyan nagy benne a tűz, és eltántoríthatatlanul űzi Hógolyót, amit én Isten bizony már irigylek is.
Ó, nem a szex miatt, abból ennyi még nekem is sok lenne, hanem a kitartásáért. Hógolyó sem nagy, de a 4 kilójával szemben az egyel hamar leteríti udvarlóját, amikor elfogy a türelme. Aztán ott van az a nagyadag szőr is, ami egyáltalán nem könnyíti meg a kis felfedező dolgát, de ő ezt még előnyére is fordítja, és a nyakánál lévő prémbe harapva tartja fenn magát a hölgye hátán, míg az unva a banánt fel-le vándorol a lakásban. Na, de amikor megáll, jöhet a hancúr, már az is mindegy neki oldalról-e, vagy netán sikerül hátulról becserkészni, csak valahonnan mozgathassa a kis csontos fenekét, és bár lukba sem talál, de tántoríthatatlanul lökné magát beljebb. A mozdulatot már akkor sem hagyja abba, amikor végre megiszik 2 lefetynyi vizet, és szegénynek olyan has/combizomláza lehet, de semmivel nem törődik, csak kis piros szerszámát kinn hagyva lökdösi választottját mozduljon már valamerre, amikor az lehasal. Tegnap azt hittem majd valami újat tanulok, amikor még arra is rávette forduljon hanyat, de egy kis hónalj szaglászás után valahogy ez a póz egyiküknek sem tetszett. Aztán nemritkán van, hogy uraság annyira kikap már mi féltjük, de neki ez sem veszi kedvét, 1 lépésre megáll, aztán mintha mi sem történt volna folytatja dolgát. Még a hóba is kiment, nehogy lemaradjon egy lehetséges pillanatról, de ott esélye sem volt a helyzeti előnyben lévő választottjával szemben. Bár odakinn a szembe helyezkedéstől megrettent, de amit fenék volt a szeme előtt már rontott is neki. Éjszaka kizártam a szobából, de egy órán át kaparta az ajtót, majd párszor neki is rontott, mire végre alábbhagyott a kedve és behúzódott apu mellé az ágyba. Ám ez a nyugalom sem tartott reggelig, többször hallottam az újabb kaparászást, és apu szerint is legalább 3x elment leellenőrizni a terepet, vajon változott e a helyzet. Veszett egy kan, és bár azt mondják veszélytelen, ő ezzel nyilván nincs tisztában, mert ösztönösen (vagy talán még annál is elszántabban), de tántoríthatatlanul cselekszik.
Én pedig remélem tényleg nem lesz foganatja ennek az irigylésre méltó kitartásnak.