Nem mindíg azt kapod, amiért elindultál, de attól még lehet szép

Tiszapüspökibe menet döntöttem el visszajövök a 4-es előtti ártérhez madarakat nézni. Igyekeztem volna hamarabb, de a zoom nélkül nem volt sok értelme, így egészen máig várnom kellett erre a kis kiruccanásra. Szerencsére még nincsenek szúnyogok, de a várható eső, és szeles idő miatt csak 9-kor indultam, mikorra biztossá vált ma is tévedtek a meteorológusok.
Frissen, még a korábban "átkozott" bicikliút sem tűnt olyan elviselhetetlennek, pedig nem simítottak rajta, csak nagyon vártam a megérkezést és siettem. Annyira, hogy az evezősnél még az összehasonlító képet is kihagytam, pedig 1 hónap alatt szépen belombosodtak az ártér fái.
A Toyotával szembeni házak mögött azonban mégis megálltam. Egy kisebb birkanyáj, még télikabátban keresztezte utam, ami nem lett volna baj, félni eszembe sem jutott tőlük, de az egyik kis fekete bárány fehér sisakban, és farokbojttal nagyon cuki volt, gondoltam pár percet nézhetem őket. Odahaza voltak bárányaink, és tanultam némi genetikát is, de sehogy nem értem a barna kosnak, és a fehér jerkéknek hogy lesznek fekete utódaik? Lehet mire felnő barna lesz? Persze, az is megeshet a szülei nincsenek a nyájban, vették őket.
Végül is ez mindegy, a bárány cuki bárminők is voltak fogantatásának körülményei.

Közben a kos is felkeltette érdeklődésem, addig vártam, hogy szembe forduljon velem, felemelje a fejét, hogy készüljön egy jó kép a szarváról,

míg megjelent egy újabb nyáj. Divatos nyári frizurájukkal jól elkülönültek egymástól, de ők biztos ezen apróság nélkül is mind tudták melyik csapathoz tartoznak. A nyírógép által napvilágra került tekintélyes birkahere láttán a barna kos után számomra is hamar kiderült mire a nagy sietség, a jövevény kos próbálta volna háremét növelni, a korábbi asszonyok pedig hűen, vagy inkább kíváncsian követték párjukat. Annyi azonban biztos, én is kíváncsi lettem, mi fog ebből kikerekedni. A jerkék forgatagában a barna ugyan figyelt, de nem nagyon zavartatta magát, látszólag nyugodtan legelészett tovább, hagyta a jövevényt ismerkedni, amíg az tisztes távol maradt tőle, de amint a közelébe került felgyorsultak az események, és többször egymásnak estek. Volt, hogy csak a másik oldalába rontottak, de háromszor szemből is összecsaptak.

A koponyák visszahangzó koppanása tisztára olyan volt, mint az indián, vagy tibeti filmekben, mikor a bölények/jakok vívnak a párosodás jogáért. Félelmetes nem, de hátborzongató volt, bár bennem inkább anyai ösztöneim ébredtek fel, és azt figyeltem melyik esik mindjárt össze, vagy sebesül meg, és mikor menjek istápolni az alulmaradót. Szerencsére ilyesmire nem volt szükség, mindenki látszólag épen, és erkölcsileg is sértetlenül mehetett útjára.
Én is hamar odaértem korábban a gátról kiszemelt ponthoz, ahol gátoldalba lelakatolva elfektettem a biciklit, és lesétáltam az ártéren megmaradt pocsolyához, ami legalább 1 m.-t apadt, így 10 m.-t is összébb húzódott, alig hagyva életeret a madaraknak. Lehet, ha hoztam volna gumicsizmát száraz lábbal áttudtam volna sétálni a túloldalra, ami 20 m.-nél nem volt messzebb.

Az idő szép volt, és én letelepedtem egy kidőlt fára, de az érkezésemkor felröppent 3, talán gém óta madár nem merészkedett felém. Mögöttem a "sétányon" hallottam csiripelnek, de ahhoz hogy lássam is őket már sok volt a levél.

A kései indulás miatt csak 1 órát terveztem kinn maradni, de a gyérnél is kisebb forgalom láttán fél óra elteltével inkább elindultam a sárgán, hátha észreveszek valami érdekeset.
Jó döntés volt.
Először óriás folyami kagylók maradványai felett ámuldoztam (hogy nőttek meg ekkorára? - 9-es a cipőm-),

majd egy csuka kiszáradt teteme felett gondolkodtam el, milyen gyors lehetett az apadás, ha ez a hal így a gyökerek fogságba esett? Bár az is lehet, csak az őt kifogó horgásznak nem kellett, és partara dobta.

Így jártunk. Ő kiszáradt (szemei még így is fenyegetőek), én meg madarat nem láttam.
Hazafelé a gát tetején toltam kicsit a biciklit, gyíkok szaladtak el mellettem, lepkék repkedtek körülöttem, és pár virág miatt is megálltam, többért, mint amennyi kép sikerült (Túl sok volt a fény, a legtöbb kép tudom mit takar, de élvezhetetlenül megvakult. Én meg úgy figyeltem rá ne árnyékoljak, pedig lehet úgy jobb lett volna.)
Sokpettyes virágbogár pitypangon.

Ő volt a legérdekesebb, messziről gomba is lehetett volna, de közelről csak a mozdításra elszórt spórák adták a hasonlóságot. (Jól eljátszadoztam vele, de a spórafelhőt nem sikerült lefényképezni.)

Miután a kutyakozmetikus telefonon utolért sietőssé vált a hazaút, de közbeszólt a technika ördöge, a Mary-nél már megszokott pedál kilazulás formájában. Tekergettem én egy darabig, szerszám híján mást nem is tehettem, de jó, hogy a korábbi bárányok szomszédságában volt élet. A fűrész hangját követve letértem a gátról, és mily szerencse, hogy reggel felszereltem a kürtöt, a kis műanyag tung-linggel csengethettem volna, hogy észrevegyenek estig is. A garázsajtót csiszoló férfi rendkívül kedves, és segítőkész volt, kb. a 10. kulccsal sikerült is meghúznia a kilazult csavart, amit én megköszöntem és iszkiri haza. Volt még 5 percem a fél órából. (Szembeszélben, csak hogy legyen valami plusz kihívás.)