Máriaremetén először a szentkút mellett parkoltunk le,
(A lábánál lévő láda úgy meglett, hogy multi lévén be sem tápláltam a gépbe, reggeltem is, de a többi pontot nem kerestük meg, így hiába.)
de mire harci díszt öltöttem Imre megfelelőbb parkolót talált, ezért átálltunk az erdő mellé, majdnem teljesen a szurdok bejáratába, hogy a medvehagymáspogilakoma után be is vegyük magunkat a sűrűbe. Az út kezdetén már rajtam kívül is volt aki fekhelyet keresett, de alacsony komfortfokozata lévén inkább legkisebbünk folytatta velünk az utat
a nem is olyan messzi sziklák között.
Volt aki lóra pattant,
de csak annak örömére, hogy megleltük Dr. Pápa Miklós emléktábláját.
A Remete barlangban megint szétnéztünk, hátha, de még a benn talált matrac ellenére is inkább nekivágtunk a kaptatónak.
Aha. Nekivágtak. Én csak araszoltam. Peti rettentő biztatott, de szerencsére hamar megértette ez a legrosszabb amit tehet, mert ha még ő is velem foglalkozik soha nem lesz könnyebb. Biztatni meg egyenest a legrosszabb amit tehet, nem tartom a feljutást nehéznek, és meg sem fordul a fejemben, hogy nem megyek végig, csak előbb megküzdök érte.
Imréék a nehezén túljutva, a fársztó-an találó nevű láda rejtekénél fordultak vissza. A kilátás viszont tényleg csodás. Megérdemelt a hely egy dobozt.
Még feljebb mászva apróbb fennsíkok követték egymást szebbnél szebb virágokkal.
Nőszirom.
Boglárkának emlékeztem, de ő Kankalin.
És végre: HÉRICS. -Boldogság.-
Még mindig csak talán salamonpecsét.
Majdnem elnyílva gyöngyikék, egy egész mezőnyi.
Keltikék.
Lehet ő is keltike, de már a magvait mutogatva.
Bogláros szellőrózsa.
Ínfű.
Orvosi füstike, és a zöldes egy jólmegtermettpásztortáskaszerűség.
Farkas kutyatej nőszirommal,
Színeváltó kutyatej.
(lila-fehér)
Tavaszi lednek
(búza szerű)
Gyöngyvirág (remélem nem tévedek, mert akár medvehagyma is lehetne)
(zöld nagy levelű)
Tüdőfű.
Még egy meglepi a listámról: VAD KÖKÖRCSIN.
Már az elnyílás szakában, de így is gyönyörűek. Pedig nem vagyok odáig a szőrös dolgokért, és mégis ez annyira, de annyira ...
Árvacsalán változat.
(kukorica szerű)
Kerti holdviola.
Ibolya.
Valahol közben a csapatot is utolértem (tük, mert Peti visszajött értem), akiktől a ládakeresés, és a lassított haladás miatt lemaradtam kicsit. A Muflon itatóba pecsételni már együtt tértünk be. Persze nem ebben a cipőben.
A beszélgetés miatt azonban nem figyeltem eléggé. Nekem itt nem szabadott volna pihennem, hanem elmenni a pár 100 m.-re lévő ugyancsak királyi panorámát ígérő ládához. Hát, ezt meg is tettem, csak nem a menetidőt kellett volna vele növelnem, hanem a pihenőt csökkenteni. A kilátás egyébként tényleg csodás,
már onnan is ameddig elmentem, de mivel a rejteket érzésre is sokáig kerestem, nem mentem el a végső kilátópontra. Egyébként, szerintem a többiek sem bánták volna meg, ha ezt a 300 m.-t megejtik. Én sem bántam, pedig a láda sajnos nem lett meg. Agyonszurkáltak a fenyőlevelek, de hiába bújtam be minden fenyő közepébe. Az oldalon látom a legtöbben hasonlóan jártak, de bejelentették jelszó nélkülinek, én ezt nem tettem. Majd egyszer meglesz.
Siettem a többiek után, de tudtam nagy a lemaradásom, és még itt a közelben van egy lanovka is. Egyszerűen nem bírtam kihagyni, 10 percet adva magamnak kitértem.
Én, egészen eddig faszajánynak tartottam magam. Most, hogy itt jártam ezt a tételt át kell értékeljem. Nem mentem fel érte. Mondhatnám, hogy sürgetett az idő, gátolt térdemen a merevítő, és egyébként sem bírok akkorát lépni, de kisgyerekek, meg tőlem teltebbek felmásztak érte. :$
Rövid kullogás után a település szélén tudva, hogy még egy az előzőhöz hasonló emelkedő vár rám siettem, próbáltam laposban behozni a lemaradásomból, de nem volt ez a két sík szakasz olyan hosszú, hogy nagy sikerrel járhattam volna. Ráadásul közbejött pár virág (egyik sem Budai Imola, ahogy a tábla hirdette).
Selymes rekettye.
Magas gubóvirág.
(Pitypang, de szőrös levéllel, és ritkább szirmú virággal)
Nagy valószínűséggel Berki pimpó.
(vörös szárú apróság, vidám színfolt az avarban)
(valami bunkós)
(mintha szegfű kezdene lenni)
(már ezt a zellert is többször lekaptam de a neve még mindig nincs meg)
(majdnem tüdőfű, de fehér)
és egy újabb geoláda, de legalább már a szénáson .
A fennsíkon megint gyönyörű kilátásban volt részem, és beértem a többieket is, igaz ez inkább nekik volt köszönhető. Nem árulták el mennyit vártak rám, de biztosan nem 5 percet. :$
Kökörcsinnel azért itt is találkoztam.
Innen viszont már csak lefelé tartottunk, miután megebédeltünk
a szerelmespárszerűen összefonódó fenyők mellett.
Mint utaltam rá, ez a túra az elkalandozásaimról nevezetes. a fenyők láttán, itt jöttem rá, hogy kimaradt a régituristaházemléktáblával, és a Nagy-szénás hegy-i láda. Nem voltunk ugyan messze tőlük, de nem tudtam meddig tart az ebéd, és nem akartam, hogy megint rám várjanak, ezért nem mentem vissza értük, Imréék azonban felértek hozzánk, lefelé már végig együtt mentünk. (Volt aki 4xesen, kicsit el-, majd visszafutva, aztán megint.)
A hármashatárkőnél csoportkép készült,
Terike megmentette az életünk,
kerítést másztunk,
a vadak elől szöktünk,
makkot keltettünk,
és kígyászkodtunk.
De, láttam szkarabeuszt,
kagyló halmot,
szerelembarlangot is
mielőtt Piliscsaba szélénél, a Gomba szikla szomszédságában kocsiba szálltunk.
Mivel közben a GPS többször kikapcsolt és a végére már be sem kapcsoltam nem tudom, de 15-20 km. között voltunk, és ez nekem elég is volt. Túra közben nem voltam fáradt, de ha vándortúra lett volna itt sátrat vertem volna, hagyva másnapra a többit. Eddig szép volt, eztán már szenvedés lett volna, jó társaság ide, vagy oda.
Ami kimaradt:
Csabaíre vérfű.
(Na, ez minek is a termése? Akkor sem tudtam, amikor bimbózott, de már tuti nem hunyor.)
(zöld gallérral)
Erdei csillaghúr.
(kalászosan bimbózó)
(nem csalán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése