Csicsói görtábor 2 nap - Az én napom-pom-pom. + OKT 065 I.6/5

Reggel 5 előtt ébredtem. Hogy a forgolódásommal ne zavarogjak lementem a teraszra. Körmözni akartam miközben a tábor ébredezett. Volt aki kocsival kiment még a verseny előtt, de a többség maradt, vagy a versenyt nézni, vagy csak lustálkodni.
Reggeli után először az én lábam készült el,

aztán Iza festette fel az este és hajnalban megrajzolt/kivágott csillámtetkót "vádlimra",

majd Anikó nyomdás virágai következtek.

Közben persze én is kiálltam kicsit a kanyarba, megszentelődni pár kaviccsal, de igazán nem hatott meg most a gyorsaság.

Szerencsére hamar ebédeltem, mert a szünet is hamarabb volt, így sebtében gyorsan elviharzottam Bélával és Gabikával a tegnapra tervezett Nagyvázsonyi kiskörre. Mindenki tudta kb. mire készülök, de igazán kedvük csak nekik volt, ám a teljes tervvel ők is csak a lezárt szakasz után szembesültek.

Terv.
Biciklivel a kéken be Nagyvázsonyba, onnan műúton vissza, közben templomok, romtemplomok, kolostorromok, vár, és ami adódik. Ha belefér az időbe, és a kedvbe még egy kis erre, vagy amarra. :)

Valóság.
 Az első 2 km. a murvás erdészeti úton nem is volt olyan rossz, és szinte 5 perc sem kellett a pálya elhagyásához. Mit aggódtak a pályabírók ennyire?
A Tálodi kolostorromhoz a kéken mentem volna, de az egy árkon átvezető, csak éppen elkülönülő nyom volt, így visszatekertünk a zöldhöz, és bár láthatóan az a ralihoz jó helyszín lett volna

azon vetettük be magunkat az erdőbe. Egészen a 3. dagonyáig ki is tartottunk döntésünk mellett, de egy összekötőútra lelve inkább megnéztük megint a kéket. Jól tettük. Az ugyan továbbra is csak egy gyalogösvény volt, de majdnem száraz, tiszta, és jól járható. Hamar elértünk rajta a Tálodi kolostorromhoz.

Tudtam, hogy van itt egy láda, de a technika otthol sem, és itt sem állt mellettem. Egyszerűen nem tudtam menteni a ládaadatokat, sem penre, hogy nyomtassam, sem a Nokiára, hogy doc. formában olvashassam, és még a Zoom-on sem jött be egyik geocaching felület sem. Az, hogy ezt a ládát nem lelem meg nem zavart, de az, hogy talán a többi főképp com.-osat sem már igen. Viszont nem ettem magam miattuk, majd lesz valahogy, elvégre közel vagyunk a táborhoz, ide visszalehet jönni, a táborozók között meg vannak okosak, rájövünk mi a bibi, vagy valakitől megtudom az adatokat.
A Kinizsi-forrásnál is fényképeztünk párat,

aztán a kéken maradva hamar elindultunk Szt. Ilona kápolna romjai felé. Saras élményeink gyarapodtak, volt hogy az oldaltáskát már csak centik választották el a megmártózástól, majdnem agyig süllyedtünk néhol, de én veszettül élveztem.

Ebből a kápolna romból sem vagyok biztos, hogy következtetni lehet az eredeti nagyságára, de eddig nem vitték túlzásba a méreteket.

A Pálos (Szt. Mihály) kolostor romjai is útba estek. Nem hagytuk ki őket.

És, végre volt némi jel, tudtam ko.-t menteni, és meglett az itteni láda, de a falakon járkálás, zugok felfedezése nagyobb élmény volt.
Innen a temetőbe látogattunk. Számomra furcsaság a pajzson ábrázolt feszület, és a fejfák hátsó oldalán lévő feliratozás.

A várnál finom fagyi várt ránk,

míg én pecsételtem Béláék pihentek, de betértem az evangélikus vártemplomba is. (Örültem, hogy az ajtó nyitva volt.)

Sőt, a tervben szerepelt az összes templom felkeresése is. A református következett. Itt csak kulcslyukon át tudtam kukucskálni, de a látottaknál nagyobb furcsaság volt, hogy a küszöb a járda szintje alatt volt. Biztosan van másik olyan templom is, ami nem dombtetejére épült, de nekem ez akkor is meglepő volt már érkezéskor is, amikor előtte kanyarodtunk balra a szállás felé.

A Szt. Ilona római katolikus templom csak fél utcányira volt innen.

Mielőtt a Szt. István templomot is megnéztem volna

leltünk egy régi tehénitatót. Jónak véltük egy kis toalett igazításra.

A Vázsonyi-séd fölötti kőhídon már csillogtunk, mint Salamon t..

Még a várnál megbeszéltük, hogy jól haladunk, kicsit növeljük a távot, kitérünk Pulába, és Vigántpetend felől megyünk haza, ezért a nemesleányfalui templom és a Szt. Jakab templomrom kimarad, de a Zichy kastély (amit csak kívülről lehet megcsodálni) nem,

és csak úgy messziről a megsemmisülő Csörsz malmot is megnéztem.

Puláig nem is volt olyan sima az út, mint a szintvonalak jelezték, vagy nem tudom, de nekem kicsit magasabbnak tűntek az emelkedők. Az Eszterházy-vadászkastélyhoz nem mentünk fel, a multit eleve nem terveztem be, de a római-katolikus templomot útba ejtettem. A felvezető lépcső nem tűnt úgy, mintha sűrűn lépdelnének rajta, de az oltár alapján mégis.

A templom mellett leltünk egy furcsa római számot,

és Balu kutyi kiköpött mását.

Már hazafelé a 3 lyukú kőboltozatos hídnál fényképezkedtünk,

de Vigántpetenden csak a rövidítésen járt az eszünk. A szerpentin nem esett jól, de ez mégis sokkal könnyebb volt, mint a Pula előtti szakasz. Pedig ...., és a táj is fantasztikus.

34 km.-t tekeregtünk, és épp vacsorára értünk haza. Gabika menet közben azt mondta soha többé nem megy olyan túrára, aminek én tervezem meg az útvonalát (a tanítvány túlnőtt mesterén), de nem vagyok én ebben olyan biztos.