Jól elfáradtam tegnap, de ma sem akaródzott hosszabban aludjak, ugyanúgy 5 körül fenn voltam, mint eddig szinte bármikor. Legalább még indulás előtt készen lett az én körmöm is. (Fénykép csak lemosás előtt készült, így kissé már hibás.)
Eddig minden napra mondtak essőt (erre is), mindíg be is jött, de szerencsére egyszer sem útközben, így ma már szinte vártuk, de nem féltünk tőle. Tervben hegyestű, és Zánkán strandolás szerepelt, amiben gondolatunk szerint nem sokat zavart volna ez a várható eső. Mivel Adri tegnap nehezen vette a távot ma velük terveztem a napot, legfeljebb Hegyestű és a strand között kitértem volna Balatonhenyére. De, ha nem úgy alakul az sem lett volna baj.
A tegnapi köves lecsurgás után ma egy másik erdei úton ereszkedtünk Monoszló felé. Nyilván az alföldhöz szokott szemünk, lábunk miatt a csapatból voltak akik ezt sem vették könnyedén, pedig szép volt. A Fenyves hegy tetején (fenyőt nem láttunk)
tartottuk első igazibb pihenőnket, ami alatt rögtön a szemfülesebbek leltek fosszilis maradványokat tartalmazó üledékes kőzeteket, úgyhogy maradtunk is míg mindenkinek nem találtunk, aki szeretett volna.
Eddig néhol saras, de kevésbé köves úton, főképp lefelé haladtunk, eztán pedig egész meredeken ereszkedtünk de legalább megleltük a holnapi borkóstolós pincét, ahová bejelentkeztünk. Innen a határban tekertünk, néhol egész nagy ívben, ha értitek mire gondolok (Osi mód), viszont odaértünk. Mondjuk azt nem tudom mikor kerekedett akkora felhő fölénk, hogy jól eláztunk mire feltoltuk a gépeket, mert eddig verőfényes napsütés volt, és csak izzadtunk, meg ittunk. Végül is mindegy, felfrissültünk, hamar megszáradtunk, odafenn pedig élveztük a kilátást.
Már aki, mert Adri az utolsó kanyarban megmakacsolta magát, én meg oda-vissza járkáltam közte és a sziklák között. Legalább közben felfigyeltem 1-2 érdekességre,
és úgy látom újabb gyűjtésbe kezdek, pont mikor sürget.
Lefelé műúton csorogtunk Zánka felé. Úgy tűnt megússzuk a további esőt, de ma nagyon változékony volt az időjárás, és még Zánka előtt szarrá áztunk. Mire a faluba értünk már elcsendesült, ezért nem álltunk meg, igyekeztünk le a strandra, hátha. Addig azonban megint útólért bennünket a zuhé. A kikötő eresze alá már teljesen átázva húzódtunk be, és töltöttünk ott legalább 1 órát, míg kimerészkedtünk és már csak megnézni kerestük fel a strandot. Igaz ekkorra már minden felhő elvonult, és tényleg nem nézett ki több eső, úgy érzem maradhattunk volna, megszárítkozni, pancsolni, és majd aztán haza gebeszkedni, de a csapat indult, elég volt nekik a mai napból.
Adrinak is. Ő teljesen bezárt és tapodtat sem volt hajlandó tovább menni. Úgy döntöttem otthagyom a strandon, és visszajövök érte kocsival. Nem repestem, egyrészt mert én is fáradt voltam, nem kívántam a sprintet, pláne felfelé, másrészt egyedül kellett hagyjam, de az első pár órában társa is akadt, aztán meg szoknunk kell, nem leszek mindig mellette, találja fel, és vigyázzon magár, én csak remélhetem jól csinálja.
Mielőtt elindultam volna megebédeltünk. Ja, kívül égett, belül nyers kürtőskalácson kívül nem lehetett a strandon semmit kapni, tré alapanyag a 25 km.-es és nem tudom mekkora, de elég sok emelkedéshez. Mindegy, ez van, és az indulás.
Legalább 4 felé bomolva, és lehet még több útvonalon próbáltuk megközelíteni a tábort, utánam már csak 1 család jött el a strandról, és előttem jóval eljöttek a többiek. Akikből egy részt utolértem Szentantalfán. Kisebb pihenőt tartottam velük, de Annával megerősödve náluk hamarabb elindultunk. Jelen esetben nem vállaltam be az ismeretlen földutakat, inkább a kerülő, de biztosan járható műúton maradtam továbbra is.
Különösen mert elemcsere után a GPS nem akart bekapcsolni. Már eddig is tapasztaltam furcsaságokat, de összességében nem volt vele gond, most viszont bepárásodott a kijelző, és nem működött. A tünetekből tudtam beázott, annak ellenére, hogy vízhatlan kellene legyen. Nem volt elég, hogy éhes voltam, sok volt még az emelkedő, Adrit egyedül hagytam, már a CSIX miatt is izgultam.
Óbudavárig szétszórtságomban én is lemerültem. A templom előtt hosszabb pihenőre megálltunk,
szőlőcukroztunk, ittunk, hűsöltünk, és láttuk nagyobb emelkedő van előttünk, mint mögöttünk. Hát igen, bevallom, én toltam.
Amikor Nagyvázsony előtt balra bekukucskálva megláttam Nemesleányfalu templomát feladtam a műutas elképzelést. 4 helyett 1.5 km. nem kis rövidítés, és egy jó kis emelkedőt is megspóroltunk magunknak a nem is olyan rossz egérúttal. Innentől már csak azon fájt a fogam, hogy nem volt térerő értesíteni a többieket a rövidítésről. (Miközben, a hátrahagyottak bevállalták a pirosat és már rég otthol söröztek.)
6 volt mire kocsiba ülve elindultam Adriért, de mivel másnapra kajánk már nem volt, előbb be kellett még vásároljak. Így is necces volt találok-e még valamit nyitva, de még pizzériát is leltem.
Meglelve lányom nem sokat sajnálkoztunk a kimaradt strandoláson, 7-kor még olyan jó volt az idő, hogy mi még megmártóztunk. Jól esett. Hazafelé megvettük pizzánkat a Zöld golyóban, és amilyen éhesek voltunk, mire a táborba értünk már majdnem be is befaltuk. (Kettőt akartam, de már csak 1-et lehetett, viszont megnyugtattak ez nagy pizza, a felével mindketten jól fogunk lakni. AHA. Vagy a látszatnál jobban éhesek voltunk, vagy nem akkora volt a pizza, de nem volt elég. Kicsit sem.)
Lefekvés előtt még Bogi kapott egy tetkót,
de igazán nem kellett altatni bennünket.
A mai nap csak kb. tudom, hogy 40 km. volt, de sokkal többnek tűnt.
A tegnapi köves lecsurgás után ma egy másik erdei úton ereszkedtünk Monoszló felé. Nyilván az alföldhöz szokott szemünk, lábunk miatt a csapatból voltak akik ezt sem vették könnyedén, pedig szép volt. A Fenyves hegy tetején (fenyőt nem láttunk)
tartottuk első igazibb pihenőnket, ami alatt rögtön a szemfülesebbek leltek fosszilis maradványokat tartalmazó üledékes kőzeteket, úgyhogy maradtunk is míg mindenkinek nem találtunk, aki szeretett volna.
Eddig néhol saras, de kevésbé köves úton, főképp lefelé haladtunk, eztán pedig egész meredeken ereszkedtünk de legalább megleltük a holnapi borkóstolós pincét, ahová bejelentkeztünk. Innen a határban tekertünk, néhol egész nagy ívben, ha értitek mire gondolok (Osi mód), viszont odaértünk. Mondjuk azt nem tudom mikor kerekedett akkora felhő fölénk, hogy jól eláztunk mire feltoltuk a gépeket, mert eddig verőfényes napsütés volt, és csak izzadtunk, meg ittunk. Végül is mindegy, felfrissültünk, hamar megszáradtunk, odafenn pedig élveztük a kilátást.
Már aki, mert Adri az utolsó kanyarban megmakacsolta magát, én meg oda-vissza járkáltam közte és a sziklák között. Legalább közben felfigyeltem 1-2 érdekességre,
és úgy látom újabb gyűjtésbe kezdek, pont mikor sürget.
Lefelé műúton csorogtunk Zánka felé. Úgy tűnt megússzuk a további esőt, de ma nagyon változékony volt az időjárás, és még Zánka előtt szarrá áztunk. Mire a faluba értünk már elcsendesült, ezért nem álltunk meg, igyekeztünk le a strandra, hátha. Addig azonban megint útólért bennünket a zuhé. A kikötő eresze alá már teljesen átázva húzódtunk be, és töltöttünk ott legalább 1 órát, míg kimerészkedtünk és már csak megnézni kerestük fel a strandot. Igaz ekkorra már minden felhő elvonult, és tényleg nem nézett ki több eső, úgy érzem maradhattunk volna, megszárítkozni, pancsolni, és majd aztán haza gebeszkedni, de a csapat indult, elég volt nekik a mai napból.
Adrinak is. Ő teljesen bezárt és tapodtat sem volt hajlandó tovább menni. Úgy döntöttem otthagyom a strandon, és visszajövök érte kocsival. Nem repestem, egyrészt mert én is fáradt voltam, nem kívántam a sprintet, pláne felfelé, másrészt egyedül kellett hagyjam, de az első pár órában társa is akadt, aztán meg szoknunk kell, nem leszek mindig mellette, találja fel, és vigyázzon magár, én csak remélhetem jól csinálja.
Mielőtt elindultam volna megebédeltünk. Ja, kívül égett, belül nyers kürtőskalácson kívül nem lehetett a strandon semmit kapni, tré alapanyag a 25 km.-es és nem tudom mekkora, de elég sok emelkedéshez. Mindegy, ez van, és az indulás.
Legalább 4 felé bomolva, és lehet még több útvonalon próbáltuk megközelíteni a tábort, utánam már csak 1 család jött el a strandról, és előttem jóval eljöttek a többiek. Akikből egy részt utolértem Szentantalfán. Kisebb pihenőt tartottam velük, de Annával megerősödve náluk hamarabb elindultunk. Jelen esetben nem vállaltam be az ismeretlen földutakat, inkább a kerülő, de biztosan járható műúton maradtam továbbra is.
Különösen mert elemcsere után a GPS nem akart bekapcsolni. Már eddig is tapasztaltam furcsaságokat, de összességében nem volt vele gond, most viszont bepárásodott a kijelző, és nem működött. A tünetekből tudtam beázott, annak ellenére, hogy vízhatlan kellene legyen. Nem volt elég, hogy éhes voltam, sok volt még az emelkedő, Adrit egyedül hagytam, már a CSIX miatt is izgultam.
Óbudavárig szétszórtságomban én is lemerültem. A templom előtt hosszabb pihenőre megálltunk,
szőlőcukroztunk, ittunk, hűsöltünk, és láttuk nagyobb emelkedő van előttünk, mint mögöttünk. Hát igen, bevallom, én toltam.
Amikor Nagyvázsony előtt balra bekukucskálva megláttam Nemesleányfalu templomát feladtam a műutas elképzelést. 4 helyett 1.5 km. nem kis rövidítés, és egy jó kis emelkedőt is megspóroltunk magunknak a nem is olyan rossz egérúttal. Innentől már csak azon fájt a fogam, hogy nem volt térerő értesíteni a többieket a rövidítésről. (Miközben, a hátrahagyottak bevállalták a pirosat és már rég otthol söröztek.)
6 volt mire kocsiba ülve elindultam Adriért, de mivel másnapra kajánk már nem volt, előbb be kellett még vásároljak. Így is necces volt találok-e még valamit nyitva, de még pizzériát is leltem.
Meglelve lányom nem sokat sajnálkoztunk a kimaradt strandoláson, 7-kor még olyan jó volt az idő, hogy mi még megmártóztunk. Jól esett. Hazafelé megvettük pizzánkat a Zöld golyóban, és amilyen éhesek voltunk, mire a táborba értünk már majdnem be is befaltuk. (Kettőt akartam, de már csak 1-et lehetett, viszont megnyugtattak ez nagy pizza, a felével mindketten jól fogunk lakni. AHA. Vagy a látszatnál jobban éhesek voltunk, vagy nem akkora volt a pizza, de nem volt elég. Kicsit sem.)
Lefekvés előtt még Bogi kapott egy tetkót,
de igazán nem kellett altatni bennünket.
A mai nap csak kb. tudom, hogy 40 km. volt, de sokkal többnek tűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése