Oldalak

2014. július 29., kedd

Gyugyig jutottam

A kollégás/családi nyaralásra első napi tervemben 5 óra körüli indulással a még meg nem lelt Lellei rejtések szerepeltek, aztán irány nyugatnak, max 50 km., de ismeretlen a szekér, majd meglátjuk mi sül ki belőle 11-ig.
A római katolikus templomig


próbálgattam a váltót, kis sikerrel. Eddigi tapasztalat alapján kölcsönbringám szép, de a többi hagy némi kivetnivalót, ami az üzlet körül tett 20 m.-es kör alatt nem derült ki, pláne hogy a váltó is idegen szerkezet.
A csengettyűs keresztig


volt pár erőlködős szakasz, de bizakodva néztem a nap elébe.
A kereszt melletti tájékoztató táblát nem feltétlen a legjobb szakember készíttethette, mert ekkora nagyításban a  google térkép még hagyján, de a turistautakénál egy egyszerű turistatérkép is jobb lenne. Aki nem tudja mit keressen úgysem leli meg a "kincset", de lehet minden utat sem.


A meglepődés után nyeregbe pattanva hamar elvéreztem, és a következő 10. m.-től már toltam, mert 1/1-et nem vesz a váltó, 2/1-ben pedig megmoccantani sem tudtam a pedált. A térképet nézve volt még pár szintvonal előttem, ami tolva legalább 1 órát jelentett mire felérek. A Kishegyi Szt. Donát kápolnánál


is úgy nézett ki meg lesz az 1 óra mire nyugatnak fordulhatok, és bár közel volt a rejtek nem volt az olyan egyszerű. A tolás maradt, és 2 dolog ég bejött, amiket nem szívlelek. Az egyik a pókok, a másik a szúnyogok. Mindkettőből kijutott. 1x vissza is fordultam, de 10 m.-re a céltól inkább kerestem egy botot és magam előtt hadonászva törtem az utat. Lefelé már jobban haladtam, de a párától panorámában nem volt részem.
A csengettyűs kereszthez visszaérve balra fordultam. Tudtam, nem sok aszfalt lesz előttem Szőlőskislakig, de nem gondoltam, hogy ennyi homok nehezíti majd haladásom az aszfaltra ajánlott felnimmel. Pihenésképpen körbejártam a fiatal templomot,


majd meglepett a jóval odébbi külön harangláb,


de Szőlősgyörökig már könnyebb volt a haladás. A halastavakról fényképet nem tudtam készíteni, de kezdtem ráhangolódni a nehézségekre, és biztos voltam benne tekeregni fogok én így is minden nap, legfeljebb kevesebbet, de annyi a látnivaló, hogy menni kell. Ennek szellemében Györökön is csak a templomnál álltam meg.


Gyugyon viszont belehomorítottam. A templomnak vélt kupola, csak újabb harangláb volt,


ám a II. János Pál pápa domb  már a tábla alapján is sokat sejtetett,


és a templom miatt úgy is fel akartam keresni. Egyre közeledve hozzá jöttek a meglepetések: a falu utcáin sokan munkálkodnak- itt élet van, az Árpád-kori templom nagyon ép,


sok a stáció,


mit keres előtte a színpad, meg a teraszok, és játszótér egy templom alatt?
Ezt nekem meg kell nézni.
Kiderült az egész terület maga a Millenáris park, amikkel szemben vannak negatív előítéleteim, de ez úgy néz ki nem csak kell egy ilyen minden falunak  mondvacsinált képződés lesz.
Más is volt. A hangulat, a látvány, az összetettség, a gondozottság, a használhatóság, ezt érdemes volt bejárni. A képek nem tükrözik a valóságot, és geoláda ide, vagy oda, nélküle is Lelle kb. 10 km., érdemes Gyugyra akár kocsival is rászánni fél napot.


A "stációknál"












szerencsére beszélgettem az egyik szorgoskodó asszonnyal, ő hívta fel a figyelmem a Szt. György vonalakon elhelyezett padokra,


a temetői emlékhelyre,





és a búcsúra (idén május 31-n volt, tehát lekéstem).
Ugyan 1 órával később indultam, és mintha szemetelni is elkezdett volna az eső, és már strand nem biztos, hogy lesz ma is, de 11-re szerettem volna hazaérni, ezért nem időztem sokat, a sok látnivalón kívül megkerestem a ládát (miért ne vastag pókhálók mögött lenne), ültem kicsit az egyik padon, aztán uzsgyi nyeregbe.
Hazafelé Szőlősgyörökön észrevettem Gárdonyi Géza házát,


és vele szemben egy kis szobrot  a falu egykori bírójának, Göre Gábornak állítva.


Kislakon rövidítettem. Nem voltam biztos benne a két aszfaltos utat összekötő 1 km.-nyi ismeretlen felületű milyen lesz, de gondoltam megnézem, és ha tolni kell is 20 perc alatt átérek. Tolni nem kellett, de a mögém szorult teherautó sofőrje biztos nem örült nekem.
Újra az aszfalton  megláttam egy eperfát, nem sok esély volt rá még lelek rajta ehető szemeket, de egy próbát megért. Eper nem volt, de 48-as emléktábla, a Rácfa igen.


Hazaérve 33 km.-t mutatott a számláló, és örültem a visszatérő jó időnek. Már tudtam előre, jól fog esni a pancsi.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése