Ilyen sem volt még, avagy lányom szerint az el/megtévedt nő esete

Nem, nem tévedtem el, sőt direkt mentem, de ez az a nap volt, amelyen valami olyat csináltam, mit még sosem.
Nóta esten voltam.
Magam sem tudom miért mondtam igent a meghívásra, de a végére nem bántam meg. Furi volt, nem szokott terep, de találtam érdekeset, még a tv felvétel ellenére is, vagy éppen azért. Először muris volt bújni a kamera elől, nem is sikerült, aztán már nem érdekelt mennyit látom magam a kivetítőn, annál inkább hogyan történik egy tévés közvetítés. Szerencsére nem szakították meg a műsort, és a félidős szüneti epizódon kívül, amikor különböző reakciókat (érdeklődő tekintet, vastaps) vettek fel nem kellett mímelni, és a bírák meg a műsorvezetők, pláne a versenyzők is ügyesek voltak, minden ment mint a karikacsapás, nem ahogyan elképzeltem: "gyerekek ezt vegyük újra" beszólásokkal sűrűn spékelve.
Szóval a versenyzők versenyeztek (volt egy 22 éves srác is), némelyik lagziban gázosabb énekest láttam, nem mondhatom hogy nézzenek magukba és csináljanak mást, bár van mit tanulniuk, de nem volt kabaré (mondja ezt egy botfülű, repedtfazékhangú). A bírók jóindulatúak, konkrétak voltak. A zenekarra nem lehet panasz, rajtuk látszott, hogy nem ma kezdték, szépen tudtak váltani ha a versenyzőnél elcsúszott a ritmus, vagy a hang, és magukban is jó műsort adhattak volna (néha sajnáltam is őket). Hogy a tévések milyenek voltak azt nem tudom, a felvételt még nem láttam, de úgy csináltak, mint akik értik a dolguk. Vacsora meg nem kellett volna, de finom volt, ha már pirosra festettem a körmöm.