Nekem is, de még nagyobb azoknak akik a kék utolsó 2 etapját járva befejezik az északi rész 1128 kilométerét. Az alkalom pont megfelel egy tortához, és bár az ötlet nem az enyém, szépen tovább fejlesztettem, és megvalósítottam, hogy örömet okozzunk egymásnak.
Az alap egy 6 tojásos kakaós piskóta, erre került a fél liter tejszínből és 3 tábla csokoládéból (2 80%-os, 1 tej) főzött krém, majd kívülre a hidegen kikevert vajkrém (25 dkg. ráma, 2 e.k. kakaópor, 20 dkg. porcukor), és még a marcipán (kb. 50 dkg.), amelyre ecsettel festettem a teljesítést igazoló pecsétek lenyomatát.
Ez a festés nem volt olyan egyszerű mint gondoltam, de végül sikerült kikevernem olyan sűrűre az oldatokat, hogy ne folyjon a marcipán felszínén Bár kész volt a magyarázat, és csak hasonlított volna a füzetben lévő sokszor megcsúszott lenyomatokhoz, de azért szerettem volna, ha tetszetősre is, nemcsak finomra sikereik művem. A végére úgy belejöttem, hogy még 5-t rátettem volna, de egy beletenyerelés után inkább leálltam. Mire lett volna jó, ha az egész egy nagy plecsni? Kezdhettem volna újra a marcipántól, és éjfélkor ehhez már nem sok kedvem volt.
Manikűrözni sem, de eddigre átbillentem a holtponton, egyáltalán nem voltam álmos, hát elfoglaltam magam. Az előző ciklámen sötétítés után, most kéket világosítottam az alkalomhoz illően. (Most nem külön vittem fel a színeket, hanem a szivacsra ecsettel felkentem mindhárom csíkot és egyszerre tapogattam fel a 3 színt.) Jobb lett. Sokkal jobb, csak ne kék lenne. Körömre szerintem az nem igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése