Felsőbb tanácsra nem a rövidebb úton mentem, de ez a hátsó sem volt hosszú, és egyben érdekes is. Szebbnél szebb gangos porták,
napelemmel világított feszület (Mária szoknyájából furcsán előeredő vasdarabbal),
és még ez a macska is.
A templom már tegnap a kocsiból nézve is uralkodott a falu felett, közeledve felé mérete ellenére sem változott bennem ez az érzés. Tudtak ezek a régiek valamit.
Körbejárva a kápolnát a gondos felújítás mellett feltűnt azóta már rongáltak is rajta, de mivel egyik ajtón sem volt kukucskálásra alkalmas a kulcsluk nekem ez jól jött, még ha nem is díjazom az ilyen tettet.
A benti puritánság lenyűgöző, és illendő ez az egyszerűség.
Annyira már nem is érdekelt, hogy hiába tudtam hol van, de nem mertem kutatni a láda után. Inkább merszet gyűjtve bóklásztam kicsit a sírok között
és csak eztán estem neki a mugli szemmel nézve rongálásnak, majd indultam vissza a szállásunkra. A többiek már majdnem befejezték a falatozást, de a malom bemutatása előtt még én is jóllakhattam.
Igen, megnézhettük a malmot. Sőt, a szállás árában eleve benne volt ez a nem is kis plusz. Házigazdánk mesélt nekünk a falu történelméről, földrajzi adottságairól, fejlődéséről, a közelmúlt hanyatlásáról, és a jelen próbálkozásiról, miközben a malmot is bemutatta, sőt a gabonaőrlésbe, és annak fejlődésébe is bevezetett bennünket.
Élveztük a fél órás bemutatót, de várt ránk a kék, ami Óbányáig közúton vezet, ezért autóval mentünk egészen az ifjúsági táborig. Ma sokkal hidegebb volt, mint a tegnapi induláskor, nem is gondolkoztam a sapka és a kesztyű felvételén, de az út ettől csak még szebbnek ígérkezett.
Utólag megállapíthatom a nap legnehezebb feladata az Óbányai pecsét megszerzése volt. A kocsma falán ismertető tábla rendben, de nincs doboz, bementünk, ám a pultosleány semmiről sem tudott. Maradt a hihetetlen megoldás, QR kóddal kell igazolni ittjártunkat.
Mi van azokkal akiknek nincs okos telefonjuk, vagy nem tudják mi ez a hangyaboly, esetleg lemerült a fényképezőgép, vagy letakarják a plakátot, nincs odahaza internet, hogy nyomtatóról ne is beszéljek (mert a linken a kinyomtatandó pecsét lenyomata van)? Nem hiszem, hogy csak én lennék ilyen maradi és állok a fejlődés útjában, de tudom nem csak fiatalok barangolnak plecsniket keresgélve. Eleve azt gondolom erre kevésbé kel tartani attól ellopják a pecséteket, és pont itt nincsenek kitéve, a hivatalosak pedig csak munkaidőben megszerezhetőek. Hm. Van mivel megbarátkozni.
Szóval fényképeztünk, közelről, távolról, innen, onnan, közösen, egyesével, valamelyik biztos jó lesz, de míg a többiek valami hagyományosabb pótmegoldást is kerestek én inkább a templomot választottam, ami a Boldogságos Szűz Mária anyasága Római Katolikus templom nevet kapta. Ez csak itthol lett meg, de ez ott nem is érdekelt, e nélkül is arra voltam kíváncsi mi van a felújított falakon belül. Bíztam benne vasárnap délelőtt lévén még nyitva lelem az ajtót, és bingó.
és csak eztán estem neki a mugli szemmel nézve rongálásnak, majd indultam vissza a szállásunkra. A többiek már majdnem befejezték a falatozást, de a malom bemutatása előtt még én is jóllakhattam.
Igen, megnézhettük a malmot. Sőt, a szállás árában eleve benne volt ez a nem is kis plusz. Házigazdánk mesélt nekünk a falu történelméről, földrajzi adottságairól, fejlődéséről, a közelmúlt hanyatlásáról, és a jelen próbálkozásiról, miközben a malmot is bemutatta, sőt a gabonaőrlésbe, és annak fejlődésébe is bevezetett bennünket.
Élveztük a fél órás bemutatót, de várt ránk a kék, ami Óbányáig közúton vezet, ezért autóval mentünk egészen az ifjúsági táborig. Ma sokkal hidegebb volt, mint a tegnapi induláskor, nem is gondolkoztam a sapka és a kesztyű felvételén, de az út ettől csak még szebbnek ígérkezett.
Utólag megállapíthatom a nap legnehezebb feladata az Óbányai pecsét megszerzése volt. A kocsma falán ismertető tábla rendben, de nincs doboz, bementünk, ám a pultosleány semmiről sem tudott. Maradt a hihetetlen megoldás, QR kóddal kell igazolni ittjártunkat.
Mi van azokkal akiknek nincs okos telefonjuk, vagy nem tudják mi ez a hangyaboly, esetleg lemerült a fényképezőgép, vagy letakarják a plakátot, nincs odahaza internet, hogy nyomtatóról ne is beszéljek (mert a linken a kinyomtatandó pecsét lenyomata van)? Nem hiszem, hogy csak én lennék ilyen maradi és állok a fejlődés útjában, de tudom nem csak fiatalok barangolnak plecsniket keresgélve. Eleve azt gondolom erre kevésbé kel tartani attól ellopják a pecséteket, és pont itt nincsenek kitéve, a hivatalosak pedig csak munkaidőben megszerezhetőek. Hm. Van mivel megbarátkozni.
Szóval fényképeztünk, közelről, távolról, innen, onnan, közösen, egyesével, valamelyik biztos jó lesz, de míg a többiek valami hagyományosabb pótmegoldást is kerestek én inkább a templomot választottam, ami a Boldogságos Szűz Mária anyasága Római Katolikus templom nevet kapta. Ez csak itthol lett meg, de ez ott nem is érdekelt, e nélkül is arra voltam kíváncsi mi van a felújított falakon belül. Bíztam benne vasárnap délelőtt lévén még nyitva lelem az ajtót, és bingó.
Egyszerűség, tisztaság, nyugalom.
Újraindulhat a nap.
Alig léptünk párat máris egy érdekesség került utunkba. Nemrég felújított kereszt, számomra igénytelenül okkersárgára mázolva, a lepelnek eredetileg is csak a fele volt meg, de nem is ezek adják a furcsaságát. Mi az a "d" a 848 előtt? 1000 M, D 500, de nem kis betűvel.
Lehet ez már örök talány marad.
A Pisztrángos-tavakban nem láttam halat, de egy hangulatos ösvényen jutottunk el hozzájuk, miközben sok kirándulóval, és futókkal is találkoztunk. Ez ritka, általában egy-két túrázóval összeakadunk, de van hogy a lakott területeken kívül nem látunk embert. Egyik sem baj, csak azt olvastuk a falu elnéptelenedik, és a futók fiatalok voltak, akikről nem feltételezem, hogy nyaralók lennének. De, igazán leszokhatnék már erről a feltételezgetésről. Nem kellene ennyit gondolkodni, pláne pont ilyesmikről. Nem mindegy ez nekem?
Szóval Pisztrángos-tavak,
ahonnan továbbhaladva egyre keskenyedett az ösvény, majd gyakran betértünk a patak mederbe, és mint a cím is mutatja kereszteztük párszor azt,
ahogyan más turistautakat is,
és voltak emlékhelyek,
valamint észrevétlen, de a térképen jelzett források mellett is elhaladtunk, míg elértünk a Ferde-vízeséshez.
Érdekes képződés.
Az emlékoszlopnál Imre visszafordult,
de továbbra sem maradtunk egyedül. Ez egy sűrűn járt túraútvonal, kisebb-nagyobb csoportok jöttek szemből, vagy előztek meg bennünket, miközben Kisújbánya végéig összesen 12x keltünk át a patakon. A falu széli keresztezésnél több okból is megálltunk.
Az imént még bokáig hóban jártunk, majd egy kanyar és tavasz van, vidám madárcsicsergésben az egész domboldal melegen éled.
És ha már minden ennyire jó, kell valami margóra való is.
268 millió a DDK-ra. A kivitelezés befejezéséig pedig 2 hét van hátra.
541 km-re az kilométerenként 6545194 Ft. Nem tudom mennyibe kerül, egy esőbeálló, vagy a táblák (503 teljesen új információs tábla is készült), kell reklám is, és ott a kék kör új arculata,
meg kiadták a Kékvándor-t, feltérképezték az útvonalat, sorszámozott jelvényeket gyártattak, és Bonyhádi dobozkákat is, tudom vannak egyéb járulékos költségek, meg amikre még csak nem is gondolok. De azt tudom a jelzésfestésért nem fizetnek 10 ezret kilométerenként, és ez 2 év alatt igen hézagosan történt meg, igaz még csak 71 km.-t láttam belőle. És az is igaz új csomóponti, és egyszerű irányjelző táblákat láttam ezen a rövid szakaszon, de az összeg láttán akkor is igen kikerekedett a szemem. Nem akarok rosszmájúskodni, politizálni meg pláne így inkább hagyom az eszmefuttatásom, és örülök az összegből jutott arra is amire adták. Azt pedig nagyon remélem mire a túraút végére érek a létrehozott értékek állapota nem a kereszteződés patakátkelésében ázó lavóréhoz lesz hasonlatos.
Nem tudom mi van ma velem. Fantasztikusan vagyok, gyönyörű helyen, a lehető legszebb időben és kedélyállapotom pillanatok alatt merőben ellentétesekre változik. A régi utca jegenyenyár fái mellett elhaladva a szentimentalizmus van rajtam.
Ilyenek voltak Kompolton a Hámán Kató úton is, de azon az úton már semmi sincs régről. A falut elhagyva szembesülök vele itt is nagy összefogásba kerül ez a pislákoló élet. A kivezető út helységjelzőtáblácskája mellett látható térkép
tanulsága szerint alig 40 ház áll a faluban, de ez koránt sem jelent 40 itt élő családot. A falu ennek ellenére, vagy éppen ezért nincs elhanyagolva, bár csak 3 házban láttunk embert, az utak tiszták, az üvegcsűr helyén múzeumot hoztak létre, melyhez tartozik egy túraút, az üveggyártást is bemutatandó,
érdekes alkotásokat láttam,
a templomban nem gép haragozott,
van kulcsosház, vendéglő is, ahol a kertben újra élvezve a déli nap meleg sugarait finom teát ittunk.
A falut elhagyva kicsi emelkedő után letértünk az aszfaltos útról. Mosolyogtató volt a terepszemlén látott szűz hó. Két hóesés között járt erre valaki, ettől látszik merre kanyarog az ösvény, de ma is éghet a zsírunk.
Térképen megnézve a műúton maradva is ugyanoda jutottunk volna, csak nem ez volt megbeszélve, és különben is túrázni jöttünk, tehát irány az erdő. Kicsit bentebb elértük a patakot, innen már nem volt olyan időigénylő feladat az egymástól igen távol lévő jelzések keresése sem, követve a folyási irányt jól haladtunk, amiben az előttünk járó minden bizonnyal őz is segítségünkre volt. Az ő nyomait követve már attól sem kellett tartanunk valamiben megbotlunk, és mint utólag mindig bebizonyosodott azt is jól tudta merre vezet a kék.
Persze, nem csak őz nyomot láttunk.
Ezt a lényt viszont nem tudtuk azonosítani, valami új faj lehet. :)
Őt viszont testestül is megfigyelhettük ahogy az úton előbb farkasszemet néz velünk majd átgázolva a patakon, fehér fenekét mutatva nekünk felszökell a szembeni hegyoldalon, a gerincről még visszatekintett, de nem volt fotogén.
Emberi nyomokat egészen a Z+ keresztezéséig nem is láttunk, a tisztástól azonban nemhogy megszaporodtak a nyomok, hanem mintha az égből pottyantak volna csapatostól jöttek minden irányból a kirándulók. Persze nekik már könnyű dolguk volt, kitapostuk előttük az utat.
A Hidasi-forráshoz már Imrével érkeztünk,
a Csurgó-forrás vízesését pedig észre sem vesszük ha nincs velünk. Pedig kár lett volna kihagyni.
Alig léptünk párat máris egy érdekesség került utunkba. Nemrég felújított kereszt, számomra igénytelenül okkersárgára mázolva, a lepelnek eredetileg is csak a fele volt meg, de nem is ezek adják a furcsaságát. Mi az a "d" a 848 előtt? 1000 M, D 500, de nem kis betűvel.
Lehet ez már örök talány marad.
A Pisztrángos-tavakban nem láttam halat, de egy hangulatos ösvényen jutottunk el hozzájuk, miközben sok kirándulóval, és futókkal is találkoztunk. Ez ritka, általában egy-két túrázóval összeakadunk, de van hogy a lakott területeken kívül nem látunk embert. Egyik sem baj, csak azt olvastuk a falu elnéptelenedik, és a futók fiatalok voltak, akikről nem feltételezem, hogy nyaralók lennének. De, igazán leszokhatnék már erről a feltételezgetésről. Nem kellene ennyit gondolkodni, pláne pont ilyesmikről. Nem mindegy ez nekem?
Szóval Pisztrángos-tavak,
ahonnan továbbhaladva egyre keskenyedett az ösvény, majd gyakran betértünk a patak mederbe, és mint a cím is mutatja kereszteztük párszor azt,
ahogyan más turistautakat is,
valamint észrevétlen, de a térképen jelzett források mellett is elhaladtunk, míg elértünk a Ferde-vízeséshez.
Érdekes képződés.
Az emlékoszlopnál Imre visszafordult,
de továbbra sem maradtunk egyedül. Ez egy sűrűn járt túraútvonal, kisebb-nagyobb csoportok jöttek szemből, vagy előztek meg bennünket, miközben Kisújbánya végéig összesen 12x keltünk át a patakon. A falu széli keresztezésnél több okból is megálltunk.
Az imént még bokáig hóban jártunk, majd egy kanyar és tavasz van, vidám madárcsicsergésben az egész domboldal melegen éled.
És ha már minden ennyire jó, kell valami margóra való is.
268 millió a DDK-ra. A kivitelezés befejezéséig pedig 2 hét van hátra.
541 km-re az kilométerenként 6545194 Ft. Nem tudom mennyibe kerül, egy esőbeálló, vagy a táblák (503 teljesen új információs tábla is készült), kell reklám is, és ott a kék kör új arculata,
meg kiadták a Kékvándor-t, feltérképezték az útvonalat, sorszámozott jelvényeket gyártattak, és Bonyhádi dobozkákat is, tudom vannak egyéb járulékos költségek, meg amikre még csak nem is gondolok. De azt tudom a jelzésfestésért nem fizetnek 10 ezret kilométerenként, és ez 2 év alatt igen hézagosan történt meg, igaz még csak 71 km.-t láttam belőle. És az is igaz új csomóponti, és egyszerű irányjelző táblákat láttam ezen a rövid szakaszon, de az összeg láttán akkor is igen kikerekedett a szemem. Nem akarok rosszmájúskodni, politizálni meg pláne így inkább hagyom az eszmefuttatásom, és örülök az összegből jutott arra is amire adták. Azt pedig nagyon remélem mire a túraút végére érek a létrehozott értékek állapota nem a kereszteződés patakátkelésében ázó lavóréhoz lesz hasonlatos.
 |
| AC0V1L |
Nem tudom mi van ma velem. Fantasztikusan vagyok, gyönyörű helyen, a lehető legszebb időben és kedélyállapotom pillanatok alatt merőben ellentétesekre változik. A régi utca jegenyenyár fái mellett elhaladva a szentimentalizmus van rajtam.
Ilyenek voltak Kompolton a Hámán Kató úton is, de azon az úton már semmi sincs régről. A falut elhagyva szembesülök vele itt is nagy összefogásba kerül ez a pislákoló élet. A kivezető út helységjelzőtáblácskája mellett látható térkép
tanulsága szerint alig 40 ház áll a faluban, de ez koránt sem jelent 40 itt élő családot. A falu ennek ellenére, vagy éppen ezért nincs elhanyagolva, bár csak 3 házban láttunk embert, az utak tiszták, az üvegcsűr helyén múzeumot hoztak létre, melyhez tartozik egy túraút, az üveggyártást is bemutatandó,
érdekes alkotásokat láttam,
a templomban nem gép haragozott,
van kulcsosház, vendéglő is, ahol a kertben újra élvezve a déli nap meleg sugarait finom teát ittunk.
A falut elhagyva kicsi emelkedő után letértünk az aszfaltos útról. Mosolyogtató volt a terepszemlén látott szűz hó. Két hóesés között járt erre valaki, ettől látszik merre kanyarog az ösvény, de ma is éghet a zsírunk.
Térképen megnézve a műúton maradva is ugyanoda jutottunk volna, csak nem ez volt megbeszélve, és különben is túrázni jöttünk, tehát irány az erdő. Kicsit bentebb elértük a patakot, innen már nem volt olyan időigénylő feladat az egymástól igen távol lévő jelzések keresése sem, követve a folyási irányt jól haladtunk, amiben az előttünk járó minden bizonnyal őz is segítségünkre volt. Az ő nyomait követve már attól sem kellett tartanunk valamiben megbotlunk, és mint utólag mindig bebizonyosodott azt is jól tudta merre vezet a kék.
Persze, nem csak őz nyomot láttunk.
Neki meg már csak a maradványait.
 |
| Csakis C lehet. |
Őt viszont testestül is megfigyelhettük ahogy az úton előbb farkasszemet néz velünk majd átgázolva a patakon, fehér fenekét mutatva nekünk felszökell a szembeni hegyoldalon, a gerincről még visszatekintett, de nem volt fotogén.
Emberi nyomokat egészen a Z+ keresztezéséig nem is láttunk, a tisztástól azonban nemhogy megszaporodtak a nyomok, hanem mintha az égből pottyantak volna csapatostól jöttek minden irányból a kirándulók. Persze nekik már könnyű dolguk volt, kitapostuk előttük az utat.
A Hidasi-forráshoz már Imrével érkeztünk,
a Csurgó-forrás vízesését pedig észre sem vesszük ha nincs velünk. Pedig kár lett volna kihagyni.
Annyira hagyatkoztam a kitaposott útra, figyeltem a növényeket, hogy térképet nem is néztem, és mivel az itteni geoláda sem volt nekem elmentve hát így eshetett volna ez meg, de szerencsére csak a láda volt behavazva, a cseppkőképző forrást megleltük.
És ha már a szépségeknél járunk volt erre érdekesség bőven,
És ha már a szépségeknél járunk volt erre érdekesség bőven,
sőt a végére még Hunyor is akadt. :)))
Ma nem számoltam hány átkelésünk volt, de jutott, és közülük az utolsóba sikeresen bele is csúsztam. Legalább 11 km. után, vigyorogva, 3-kor a kocsinál nyomosabb okom is volt szárazba öltözni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése