Gáton innen és túl

A nagy szerelem ellenére tavaly csak gondolatban jártam erre, de ma felelevenítendő a szép emlékeket és mert kell egy kis mozgás ebben a szép időben madárlesre indultam. Az utat már álmomból felkötve is ismerem, de mérésre a GPS ott figyelt a kormányon. Nem a térképet, csak az adatokat figyeltem rajta, és próbáltam becsülni, majd tartani a tempót, saccolni a távolságot, a megtételhez szükséges időt, de azért észrevettem a szokatlan fekete kalászos pontokat

a tömegesen lilának tűnő fű között.

De, láttam rengeteg, nyuszit és ragadozó madarat (sajnos szemetet is) míg szinte észrevétlenül a gátőrházhoz értem. A Tisza itt a gát tövében folyik, még soha nem mente le, de ha már ilyen jól haladtam ma letértem hozzá. A három sor fán túl ott is kanyargott békésen előttem, 

nyugodt volt, mint az ösvényen sütkérező galambok,

 vagy a még lusta bundásbogár, 

és az egyenesen álmos harlekinkaticák. 

Nem is zavartam sokáig a reggel nyugalmát, inkább az oszlásnál jobbra térve követtem két lovast a tanösvényre. 

Az eddigi kellemes élmények után a tájékoztató táblák csupaszsága visszazökkentett a jelenbe. Alig két éve jártam itt, akkor szinte mindnél megálltam, de most csak a rögzítésre szolgáló ragasztó csíkját nézhettem rajtuk. Az kanyargó út mellett sorra ott hallgattak szomorúan a virágzó fák alatt.

Az ösvénnyel újra lekanyarodtam a Tisza partra, 

majd a kilátóba is felmásztam,

de csak a gátra visszatérve jöttem rá az igazán nagy fákat kihagytam, és az ártéri palló is eztán következett volna. Sebaj majd legközelebb. 

Ma nem láttam őzeket, és sajnos Bagi-föld madarai is bujkáltak előlem. Közeledtemre két kócsag, vagy gém röpült el a tóról, de míg almámat elfogyasztva a gát szélén ültem sem láttam más nagyobb madarat. 

Hazafelé zötykölődtömben már csak a kiskertekben bízhattam. És bingó: két színben mosolygó japánbirs,

a virágzás különböző fázisaiban lévő tulipánfák, 

vidám sziklakerti valami, 

és mindig elfelejtem ennek a se nem tüdőfű, se nem fekete nadálytő virágnak a nevét, pedig  már számtalanszor rákerestem.

Az út végére még egy ládát hagytam, de csak a szándék volt meg, találat nem lett belőle.