Várnézőben Gyöngyös fölött

Az egyesület már tegnap megkezdte Húsvéti táborozását, de én teljesen nem akarok szakítani a hagyománnyal, és még ha nem is várjuk a locsolókat legalább vándorolunk hozzájuk elvet követem.
A tegnap éjszakai Erzsikénél kráterszelet sütés után csoda lett volna, ha ma nem alszom el, és még a nyusziláda elrejtése is reggelre halasztódott, ezért esélyem sem volt rá, hogy a 9 órás túrakezdésre elérjek a Gyöngyössolymos fölötti Szalajka turistaházhoz,

de nem mondtam le a túrát. Kékesre felmászni kedvem ugyan nem volt, de az alternatív csapattal szívesen tartottam volna valami tanulós, kevésbé szintes úton, amire a fél 11-s érkezésünkkor már magunk maradtunk, hát én a sárgát választottam, hogy legalább pár pöttyöt begyűjtsek a Várak a Mátrában sorozatból.
Kocsinkat hátrahagyva átkeltünk a Csukás-patak hídján,

a sárga +ról rögtön K-re fordulva kellett volna felfelé araszolnunk, de nem fedeztem fel az utat, ezért maradtunk a +on egészen a József Attila forrásig,

ott viszont nem találtam biztatónak a csapást, hát a Sólymosi Óvárat visszafelére hagytuk és megkezdtük az út legmeredekebb részén a gerincre feljutást, hogy elérjük a sárga sávot. Ezt a részt nagyon kiakartam hagyni, de kár volt görcsölni rajta, és nagy élmény maradt volna ki, ha nem így alakul. Igaz majd kiköptem a tüdőm mire felértem, de az előttünk átvonuló/leskelődő muflon csorda (legalább 20-an voltak) szerencsére nem zavartatta magát a sípolás miatt. Baktattak, megnéztek maguknak, megint baktattak, legeltek, újra rám sandítottak, és persze fényképezni is hagytak, csak a kezem tudtam volna egyhelyben tartani, hogy sikerüljenek is a képek.

Tótok rétjénél megint könnyíteni akartam, és K-nek fordultunk. Annyira, hogy egészen DK lett, és bár feltűnt, hogy az enyhébb emelkedés helyett lejtünk már az Óvár felett jártunk mikor elővettem a GPS-t és hátraarcot fújtam.

2 km.-rel megtoldottuk a távot, de közben 2 őz 2 gidával, és 1 muflon anyuka fekete bárányával kimaradt volna. Visszafelé nem hagytam annyiban a dolgot megkerestem merre kellett volna menjünk, hogy kikerüljük az Üvöltő-hegyet. Hát tessék. Úgy látom valakik nagyon nem akarják, hogy ez az ösvény használva legyen.

Visszaérve Tótok-rétjére mégis felkapaszkodtunk az Üvöltő-hegy alá.

A kilátópontnál még csak a felhőket csodálhattuk,

de a műútra kiérve már az egyre nagyobb pelyhekben eső hó boldogított. Újra földútra térve számolgattam mennyi szintvonalat keresztezünk még, de a szénégetőknél iránymutatásul feltűzött koponya mögött csak kis puklinak tűnő várhegy nem szegte kedvem.

C

Nyesett várhoz felkapaszkodva az É-i oldal fáinak tövében foltokban megmaradóból hóból akár egy-egy golyót is gyúrhattunk volna,

de hócsata helyett átmásztam a sáncon

és a kilátásban gyönyörködtem.

Anno a két torony még nem állt, de nélkülük is szépet láthatott az ablakon kikukcskáló várlakó. (Javíthatatlan romantikus lévén királylányra gondolok.) És nyilván ő is hasonlóan leizzadhatott mire hazaért ezért nem fújattuk magunkat sokáig az egész nap lengedezésnél erőteljesebben üzemelő széllel pár mag elmajszolása után a már ismert úton elindultunk visszafelé. Egészen a +ig nem is kellett ellenőrizni hol járunk, de az Óvár pöttyeiért még ki kellett térni. Meg is tettük. A térképen jelzett szögletet keresztül kasul bejártam, de csak a vadászoknak volt esélyük találatra,

én kissé csalódottan tértem vissza a táborba, a már levakargatott, de korábban még sárga+ jelzésű vízmosásban, ami persze a hídhoz visszaérve is ott volt, ahol a térkép szerint lennie kellett.
Az idefelé még kocsiból közelről megcsodált szajkó, pinty, őzek, és vadmalaccsorda

után ennyi vadban még az eddigi túráim során összesen nem volt részem, pedig alig 5 órát voltunk távol a 12 km, és a kb. 300 szintes úthoz. Melyen ugyan orchideákat, leánykökörcsint, hunyort nem láttunk, de itt is éled a természet.

?, Ibolya, Árvacsalán, (Szeder).

Kankalin, Salátaboglárka, (ugyanaz a 2, de még mindig nem tudom micsoda)

Bogláros szellőrózsa

?, kivágott/rügyező fenyő

Tüdőfű, Keltike

Túránk alatt a tábor parkolójában szaporodtak az autók, de éppen csak az 1 órás várjunk még hátha visszaér valaki türelmi idő végén sikerült Karesszal, és Pankával összetalálkozni, hogy átadjuk nekik az ide szánt sütit és tojásokat mielőtt továbbindultuk szüleimhez.


Ui 1: Nem néztem utána az itteni ládáknak ezért nem kerestem meg a Nyesett vár-i 2, meg a ház szomszédságában lévő rejtéseket. És igaz a nyusziládákra sem kerestem rá, és lehet megkeresni őket sem lett volna időm, de sajnálom, hogy nem készültem és a korábbiakhoz hasonlóan nem gondoltam Geoneo-ra, és Kevin-re egy külön dobozzal.

Ui 2: Este feltöltöttem a reggel szokott helyre elrejtett poit, és látom milyen szegényes idén a felhozatal. Az enyém a 4. ilyen típusú rejtés (2t nyilván visszadátumoztak), és a közelben nincs is másik amit megkereshetnék.