... és az ember szereté a fának illatát, árnyékát, virágát, termését, levelének zöldjét, tűzének melegét, és sok más mellett még közelségét kinn, és otthonának falai között is.
... és az ember akarja a fát nézni, szagolni, tapintani, útja mellett látni, termését szakajtani, otthonát belőle építeni, vele fűteni, ételét rátenni, ruháit belérakni.
... és az ember leleményes, megtanulja szolgálni és szolgálatába állítani a fát, ültei, metszi, megvédi, ha kell kivágja, megmunkálja.
... és némelyik ember arra sem rest, hogy lábával kilométereket rójon, és egyik fától a másikig gyalogoljon. Csak úgy, saját élvezetére.
Nekik, vagyis közülük néhánynak készítettem egyenlőre 10 botot. Alkalmasak használatra is, de inkább emléktárgynak szánom őket.
A többi még szárad kicsit, és róluk is hiányzik a gravírozás meg a lakk, de a java (begyűjtés -hutai erdészek-, csiszolás) megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése