6-kor kikelve az ágyból rádöbbentem, a szárnyasokkal nem egy könyvből tanultunk, vagy ez az a kivétel ami erősíti a szabályt, mert bizony esett, nem is kicsit. Tudtam, ahogyan ez a csicsergő diskurzust nem akadályozta minket sem fog, de azért két pillanatig szerettem volna, ha az eget ellepő szürkület mondjuk 1 óra múlva derületé válna.
Szeretet ide, vagy oda, nem így történt. Volt ugyan pár esőmentes perc, de mire 10 körül elindultunk már agyonig áztunk.
A folyvást csepergő esőben nem sok kedvünk volt pihenőket tartani, örültünk, hogy tekerés közben legalább nem fázunk, de a Szántódi révnél nem hagytuk ki a büfét. Elégedettek nem voltunk, sem a kínálattal, sem a mennyiséggel, és ezek után már persze az árakkal sem, de a monopolhelyzetben lévő büfést ez nem zavarta.
Nem túl gyors ebéd után továbbindulva sem változott jobbra az idő, de (minél többször megyek annál jobban keverem a községeket, ezért csak azt hiszem) Szemesen van az a partszakasz, amit egyébként nagyon szeretek a partközelsége, és a sok madár miatt, ahol én nem követtem a parttól távolabb húzódó (nagyobb szél) többieket. Ezt a szakaszt akár oda, akár visszafelé megyünk kár kihagyni még rossz időben is. Roland és Osi szerencséjükre nem hagyott magamra, legalábbis remélem Roland is így gondolja, mert neki ez volt az első köre, és én örülök, hogy ez a rész neki sem maradt ki. A túlpart felhős volt, a víz haragos, és madarak sem sorakoztak a parton, de szerintem így is megérte megállni pár percre.
Ez a szegény halacska viszont már velünk ellentétben nem bírta tovább a nedvességet. (Elsőre gondoltam mellé guggolok, úgy csinálok, mint a nagy horgászok és majd dicsekedek, mekkorát fogtam, de nem akartam eláztatni a telefonom, így csak a cipőm orra marad összehasonlítási alapnak.)
Alighogy beértük a többieket újabb érdekesség állított meg bennünket, sereghajtókat. Azt hiszem Kristóf figyelt fel egy T-s rendszámú autóra. Tulaja nemsoká meg is magyarázta hogyan lett ez a nem egyedi, de mégis még nagyon korai rendszám.
Pár perc beszélgetés, és az újságcikk elolvasása után bácsikánknak gratuláltunk, és még sok élményt kívántunk a már nem olyan fiatal, de nagyon jó karban lévő nyereményével mi viszont indultunk a továbbra is csepergő esőben Fonyód felé.
De csak felé, mert a megérkezés elé még egy uzsonna is bekerült, ami alatt gyarapodtunk Évi néniékkel. Így mi 7-en voltunk az utolsó csapat, akik 5 körül megérkeztünk a Balatonfenyvesi táborhelyre.
Még mindig esőben.
Szobák elfoglalása, ágynemű átvétele, forró zuhany, ruhák szárogatása, és vacsora főzés/elfogyasztás után már csak pihenés, és beszélgetés volt hátra.
Meg persze szerelés.
Én nem tudom, de ez az ember akkor boldog, ha rossz biciklit talál, és dolga lehet vele. Zsörtölődik, morog egész nap, induláskor kiköti nem akar szerelni, de rögtön felcsillan a szeme, ha valami javítanivaló akad. Most épp olyan defekt, amiben a külső és a belső teljesen összeforrt, és mindkettő együtt csillagszerűen szétnyílt, pluszban a tengely is erősen összegyógyult, meg még valami váltó akadás, hogy teljes legyen a sor.
De, nekem is jutott még egy ekkorát fogtam, szintén cipőorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése