Reggel beszereztünk pár esőnadrágot a szállóval szemközti biciklis pihenőben, de engem jobban megfogott az udvari kút,
mint a műanyagban izzadás lehetősége, főképp ezért is hagytam ki az olcsó vételt.
Kicsik kocsiban, bátrak korábban elindultak ténylegesen körbe, és néhányan átkompozunk, hogy visszafelé érjünk a Siófoki táborba.
Nagyon nem tetszik nekem ez a variáció, de Adrit nem akarom "magában" kompoztatni, így keserűen, de a könnyebb utat választottam. Amit már ekkor bántam, de legjobban mikor azt hiszem még Örményes előtt kocsiba szállíttattam lányom, hiszen ezt megtehettük volna reggel is, de már mindegy volt. Maradt a komp.
Szántódon a 3 napja nem épp elégedetten elfogyasztott ebédre még mindig emlékezve ugyanannál a vendéglőnél álltunk meg (nem is volt most se más) kicsit száradni, és bevárni az utolsó napra is visszacsatlakozó Rácz Petit és családját, hogy Viki is csapatban tekerhessen kicsit a Balaton körül, és megkapja első érmét.
Fájó szívvel, hiányérzettel telin, hol már csak szemerkélő esőben, hol még szomorkás napsütésben folytattuk utunk a Jókai-parkon keresztül
hazafelé. Pedig akart a fene.
(A nap legnagyobb élménye a tábori zuhanyzásvolt. A napfénytetős zuhanyzóban -nem kicsit volt hideg- behabozva elfogyott a hideg víz is. Sorba álltam a rózsák alá, de végül a mellékhelység mosdójából öblítettem le magamról a habot.)
5. kör és csak 2 volt teljes. Mindet élveztem. Az elsőt a legjobban, de rossz a szám íze sokuk befejezetlensége miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése