Ennek ellenére rögtön az indulásnál elrontottam, és nem tértem le a kötelező útvonalra. Foghatnám Imrére, hogy az ellenőrzésnél mindent elállított, de nekem ellenőrizni kellett volna, és nem elindulni első fék nélkül, meg összekavart váltóval, és míg állítgattam túlmentem. Mehettem vissza a lyukasztóhoz gyalog, pedig az idővel jobban kell takarékoskodni mint tegnap.
A 2. pont is csak helyismeretemnek köszönhetően lett meg olyan jól elrejtették egy bokorban. A 3.ért meg jócskán izgultam. Nem akartam ezt a kötelező útvonalat is elrontani, de már majdnem a végén voltam mikor még mindig nem volt bója hiába néztem gyakran hátra is, hátha ezek is rejtettek. De nem, ő becsapós volt a Recski vasútállomás egyirányú kivezető útján, ami persze nem két nyomvonallal szerepelt a térképen. Ha nem láttam volna meg egy kétezrest az úton és nem állok meg felvenni, majd szétnézni ki hagyhatta el nem látom meg sem a bóját, sem a KRESZ szabályainak betartását figyelő Ankát. Dupla öröm. Ugyan a pénzt még megkérdezem nem e tőlünk hagyta el valaki, de nem kell késlekedni és visszafordulni. Azért arra még figyeltem ne menjek (nem létező) forgalommal szembe lukasztani.
Persze a 4. ponttal nem volt ilyen szerencsém. Túltekertem, és már a vasúti átjárónál fordultam vissza, hogy nem jó helyen vagyok. Már legalább 10 perc késés, de meglett, és gyorsan az 5. pont is ahol Karesz meg Évi néni legalább nullázta az órát. Újabb irányfésű, térképtájolás. Okultam a tegnapiból, jól ment.
Adri viszont feladta. Ugyan kapott felnőtt kíséretet, de hiányzott eddigre bójája is, meg időben is sokat vesztett, és a legfőbb ok, hogy nem is akarta igazán. Látva kiborultságát igyekeztem megnyugtatni, de nem noszogattam, hogy menni fog, megtudja csinálni. Ügyes volt tegnap, és ma is, amiért büszke vagyok rá, de ez már nem móka, mint a tegnapi volt. Sokkal jobban kell figyelni, és fizikailag is többet vett már ki belőlem is, pedig a java hátra még hátra van. Térképen bejelöltem pár fagyizót, és haza irányítottam Józsi kíséretében.
A Derecskei emelkedőn már kétségem sem volt felőle jól cselekedtem. Nem kell még ez egy gyereknek. Minden ismeretet megszerezhetett a gyalogos képzésen, van jogsija, ez már csak fizikum kérdése. Abból meg nem kell próbára tenni. Elég nekem itt liftezni.
6 ponton jó lett volna a Kanázs várhoz kitérni, de nem két keréken, és még úgy sem lett volna rá idő.
Haladjunk. Hősök teréig újabb liftezés, majd tovább a vasútállomás utáni emelkedőn.
Bevallom toltam, és nagyon jól esett, hogy Laci utolért. Utálom, ha gyengének látnak, és tudom hátráltattam a srácot, de nem tágított, bevárt minden emelkedőn, miközben én már jócskán anyáztam, és szépen repkedtek a lóf..k is amikor reméltem nem hallja.
8. ponton Gyuri, és Gabika várt ránk. Állapotomat tükrözi, hogy az eddig készült képek nem lettek mentve, idő előtt kikapcsoltam a gépet, és ami mégis elkészült az homályos lett, mert összefogdostam a lencsét kapkodásomban. Amit az árnyékba leparkolva sem hagytam abba, és nem épp jó hangulatban mentem feladatot megoldani.
Távolságbecslés. Elhibázva. Lehet a nevem sem tudtam volna megmondani.
Irányszög mérés. Lazán csuklóból, szinte a tájolóra sem nézve rávágtam, csak haladjunk és persze hogy nem úgy van az. Nem lett volna 3 másodperc legalább odanézni arra a szelencére, de ha 1 perc lett volna, akkor sem kellett volna elnagyolni. Most már tudom, akkor viszont mérgemben, mintha más tehetett volna róla, hogy nekem itt kell lennem oda sem figyeltem. Pedig szép helyen voltam, és végre a hibáim után lenyugodtam, átnéztem a térképet, átgondoltam merre, mire figyelve kell tovább haladjak.
A kötelező útvonal búzatábla között, domb (vagy inkább hegy) tetőn vezetett, délben, és 200 fokban. Szívesebben fürödtem volna a tóban,
de ezt kértem, hogy legyen jó idő, ne essen az eső, és a szél sem fújt, akkor mi a baj? Semmi. Megköszöntem, hogy itt lehetek, hogy jó az idő, és amikor a nap erre talán még jobban mosolygott azt is megköszöntem. Megálltam kinyújtóztam, és végre észrevettem a búzavirágokat, és nem hessegettem el a bójára vigyázó lepkét sem.
Bodonyban konstatáltam anyu igazat mondott, itt gazdagok laknak. Persze nem csak ezen múlik, hogy a közterületek rendezettek e, de hímzett keszkenővel kikötött facsemeték már nem hagytak kétséget bennem e felől.
Ráadásul külön időszámításuk van (egyik óra sem pontos),
de legalább rájöttem ma virágvasárnap van (nem az korábban van, de virágot szórtak, tehát nem tudom milyen ünnep van),
és bekukucskáltam a templomba.
Gondolhattam volna innen könnyű lesz, de tudtam lesz még pár fel és le míg beérek Parádra. Azért a 10%-os emelkedő meglepett, ekkorára nem számítottam.
Palócmúzeum.
Mama majdnem a szomszédban lakik, de a tényleges szomszédban régen működő cukiba sokat jártunk, itt viszont még egyszer sem voltam. Ma sem, csak likasztás, és uzsgyi.
Kötelező útvonal Kristály út. Még szép hogy nem tévesztem el.
Már csak vissza kell érni. Azért kicsit itt is toltam, de időben beértem.
Persze csak a vicc kedvéért kaptam mentőkérdést.
- Mennyi idő alatt cserélek gumit?
- Hahaha. Min?
.
.
Nem volt könnyű, de csak fizikailag éreztem nehézséget. Belátom kell nekem egy rendes bicikli. Hiába csak a mamák is egyik faluból tekernek a másikba (mint az első Balaton kör előtt gondoltam), de egyáltalán nem mindegy hány másik falu van még a napi tervben. Pláne, ha van könnyebb megoldás. Nem kell mártírkodni.
.
.
Most nem kellett sokat várni az eredményhirdetésre, de a sikerességemnél annak jobban örültem, hogy Adri nem jött tovább és annak is hogy Évi néni nem hagyta magát rávenni a vizsgára.
Imre hamar átadta a már szinte teljesen előkészített okleveleket, jelvényeket,
de én mára is kisütöttem valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése