Egyedi igények szerint több autóval mentünk, de mind Vásárosnamény irányába. Ám első megállónknál, Tarpán már elhagytam a többieket. A szárazmalmot még tudom ők is megnézték,
de a templom nyilván nekik kimaradt. Pedig ...
Beregsurányba kastélyokat kémlelni szintén csak mi mentünk,
ám a "fiatal" templom már minket sem várt.
És akkor mehettünk is volna Csarodára, de idefelé GPS-en nem vettem észre a térség alig kimagasló 154 m. magas Nagy-hegyét. A védett domboldalában szőlős kertek között kanyargó út már majdnem a Péceli kedvencemhez volt fogható, de azért Adri így sem ujjongott örömében, hogy ide is el kellett jönni.
Márokpapinak meg pláne nem örült, pedig velem madarat lehetett volna fogatni, még a zárt ajtók, és a csepergő eső ellenére is.
Leltem ugyan két bogarat is, de nem ez volt a mérvadó.
Csarodán Adri már a kocsiból sem akart kiszállni, pedig itt a templomon kívül is tudott volna mit nézegetni.
A templom pedig gyönyörű volt.
Tákoson sem villanyozódott fel az újabb látványosságtól, de még az utolért barátnőktől sem. Hajthatatlanul maradt a kocsiban.
Vásárosnamény aztán meghozta a fordulót. Lefényképeztem a virtuális jelszót,
és irány a boltok. Drogéria, ruházat, turi, Tescó, bevásároltunk. Csak ebédet nem kaptunk, pedig úgy kinéztük magunknak a Csipke gyorséttermet. :(
Maradt a táborban főzés öröme.
Biciklivel ez a nap is hosszú lett volna, de így könnyített eljárásban még a végére befért újabb pár manikűr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése