(Persze csak gyermekem világrahozatala után, de az egy teljesem más tészta.)
Azt tudtam, hogy eljutok Bugacra, de a miként több kérdést vetett fel. Kocsival túl egyszerű, és sajna fölöslegesen költséges is lett volna. Biciklivel, felcuccolva, munka után pedig fejben sem volt meg, de erre készültem. 90 km.-n át, ha fú, ha fagy tartani a 15-s tempót, és még pénteken megérkezni, sátrat verni, jobb esetben tüzeskedni is. Buktató volt a nagy melegben eltöltött munkanap, ami még péntekihez fogható lévén is kimerítő volt. Minden esetre most én basztam jócskán el az indulás, mert meglepő mód a nagyonnál is korábban eljöhettem, de még be kellett vásároljak, ami most is csak 5 órás indulást eredményezett hiába volt minden más szinte teljesen egyben.
Lulut az ajtón kiemelve komoly gondolkodóba estem az autós változat irányában, de egy könnyen gurulós próbakör után belevágtam. Izgultamban Tószegig igen fullasztóra sikeredett az első szakasz, de szinte maguktól forogtak a kerekek, és a számláló néhol még 20-t is mutatott, Hogy agyam lenyugodjon és légvételkor se egyszerre akarjam beszippantani az egész útra való levegőt megettem egy körtét és 2 fügét, majd vígan kerekeztem tovább.
Azt viszont nem tudom hogyan esett, de Tiszavárkonynál tankolni kellett. Nem szomjaztatom magam, de nem szoktam ennyi folyadékot fogyasztani, most meg alig voltam túl 20 km.-n és 1 l víz elfogyott, persze a gyomromban éreztem én ezt, de a szám akkor is száradt. Meglátva az első kutat nem is gondolkodtam mit tegyek, ilyen nem lesz minden községben és teli töltöttem a kiürülő flaskát. Vezsenynél meg sem álltam, Bög-ökön sem, örültem inkább a nyilvánvaló enyhe, de hátszélnek, és a továbbra is neki köszönhető 20 körüli tempónak. Tiszakécskén viszont muszáj volt kényszerpihit tartani ugyanis bal lábam ujjai összeveszhettek miközben nekem az őzekkel és nyulakkal boldogító földek között csak a haladáson járt az eszem. Úgy nézett ki a dolog a naggyal egyetértésben voltunk, de az összes többi egyre jobban távolodott el tőle és a rájuk váró feladattól is. A látvány nem zavart, nagyobb baj volt, hogy mindeközben a talpam is görcsölt, és minden balos taposásnál csillagokat láttam. Persze rögtön az otthol maradt poharat is, olyanról meg szó sem lehet, hogy 2 l. vízhez teszem a pezsgőtablettát, és egész úton azt a mű ízű löttyöt iszom.
Szerencsésnek véltem magam, mikor Kécske első kútja nagy kék felíratta "Ivóvíz" a látóterembe került. Feltoltam hozzá a biciklit, kipakoltam az egyik kisebb ételesből, elmostam, és feloldottam volna 2 pezsgőtablettát, de szavatossági idő ide, vagy oda, ennek mindegy volt, ő már kicsit sárgább volt, és makacsan egyben maradó, pezsgés meg nuku. Addig-addig erősködtem, míg egy kézmosást is megejtve összemorzsoltam a korongokat, de azok így is csak a gyomromban kezdtek pezsegni. Ettem rá egy müzliszeletet, és reméltem a Mg. így is kioldódik, de 7 óra lévén nekem igyekezni kellett tovább. Még 2 órám volt világosban, ha az alatt is letekerek 40 km.-t már Kiskunfélegyházán túl leszek, de ha kicsit lassulok is elérek odáig, a többi meg már csak a célegyenes. Minden klappolt, csak mintha ütne a hátsó. Megint. Ez már nem mintha, ez kopog. Defektem van.
Leszálltam, toltam, de annyira nem akarózott, hogy én ezzel egy órát bíbelődjek. Márpedig sok választásom nem volt. Vagy egy gumis.
Szabolcska úton jó sokáig toltam míg embert találtam és megkérdeztem ugyan hol van már az az utca elején reklámozott szakember. "Kedves, annak már 2 éve is van, hogy megszűnt. Már a házat is eladták. De, ha megy Szolnok felé van másik."
Nem megyek visszafelé, itt jó lesz a buszmegálló, és elkezdtem lepakolni. Eddigre azonban már szaporodott az asszonyhad, és addig addig míg kerítettek egy belevaló szomszédot, a 32-ből, aki szokott ilyesmivel foglalkozni. Azt már tudtam ma nem érek le Bugacra, de még különféle eshetőségeken törtem a fejem, és reméltem segítségem egy kicsivel többet és jobban szokott defektet javítani, mint én míg az udvarra betoltam a teljesen lapos hátsós Lulut.
Fél 9 múlt, mire abszolút munkamegosztásban végeztünk (A féket én oldottam ki, a kereket ő vette le, a felnit én szedtem le, az okot együtt kerestük -3 királydinnye tüske-, míg ő visszarakta a új felnit én az elsőt is átnéztem -abban is volt 3 tüske, de az nem eresztett-, én fújtattam, ő visszatette a kereket, és a fék megint az enyém volt.) és mehettem a kútra hogy meglegyen 3.5 bár is.
Negyed 10-kor, már teljesen sötétben értem a kerekdombi kempinghez, ami eddigre már a mai nap végső állomása volt. Hiába volt könnyű a tekerés, sötétben 13-s tempóval hiábavaló lett volna tovább indulni.
Az éjjeliőr mindent megmutatott, sátrat vertem, a mosókonyhában befoltoztam a belsőt, lezuhanyoztam, kimostam a ruhám (nem hoztam csak 2 napra valót, és Bugacon rosszabbak lesznek a körülmények), vacsoráztam, és örülve, hogy ez a nap ilyen jól alakult eltettem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése