Lapos léptekkel a Téli Sóúton.

Tavaly jó kis kihívás volt, de tetszett és nagyon megörültem mikor bekerült a Gördögök éves túratervébe. Nem mintha egyedül nem jöhettem volna el erre a túrára, de így mégis jobbnak ígérkezett.
A reggel 8-as vonat indulásánál már nyilvánvaló volt nem a mezőny elején fogunk rajtolni, de megnyugodtam, hogy legalább a 30-as táv céljában nem kell sokat várjak a vidám fiúkra és L.L.-re.
Tápiószele vasútállomásán 10-nél  nem szálltunk le többen. Mind a Műv ház felé tartottunk, és vagy egy kamásli, vagy a hátizsák árulkodott róla a Sóútra készülünk. A rajtban sem voltak már rajtunk kívül nevezők,

de legalább közülük az elején indultunk neki a községből kivezető ismerős útnak. A nap már sütött, a Tápió békésen folydogált,

és a Szolnoki utat leaszfaltozták. Rákanyarodva még nem örültünk neki, de hamar megtapasztaltuk a korai tavasz, és a késve indulás hátrányait. Idén nem volt belvíz,

még néhány fagyott foltot is leltünk,

de sok fényképezésre nem tudtunk gondolni a nyakig érő csúszkálásban.
Az Ilikén való első átkeléskor megtízóraiztunk,

és folytattuk a dagonyát.
Megörültünk az első ellenőrzőpontnak,

de a ránk várólátvány nem nem sok örömre adott okot. A következő szakasz bevezetőjét látva azonban a kapott narancsokat inkább a hátizsákba dugtam. A java csak eztán jött.

Az Ilikén másodszor átkelve már nagyon vártuk a Pokol-tanyát,

de még egy kis mancs hátra volt. A második kereszt elhozta a megváltást.

Vége volt, lehetett cipőt pucolni, és a játszótérre már "megtisztulva" menni.

Megkaptuk a télifagyikat, ám sokat nem időztünk. Voltak még utánunk, de a vonathoz igyekezni kellett. A haladás újra aszfalton könnyebben ment,

hamar benn voltunk Tápiógyörgyén, és a kocsmában még sütizni is volt időnk.
Szép kis túra volt, és nem is baj, hogy nem mentem a hosszútávra. Új bakancsom jól bírta a bevezetést, de legközelebb nem kicsinyeskedek.

Hazafelé a Víg bakterban érdeklődtem az ismerősök után, de úgy döntöttem haza megyek Hógolyóért, és vele visszatérve várom be a rég látott ismerősöket.
Anti és Zsuzsiék hamar megérkeztek (kevésbé voltak sarasak, mint én), de L.L. már el is ment közben. Este kiderült láttuk egymást, csak .... visszafogtuk magunkat, nem szólítottuk le egymást. A megismerkedés még várat magára.