Oldalak

2016. március 13., vasárnap

Csillebérc helyett 2 nap

Mára azt terveztem letekerek Kengyelen át Törökszentmiklósra, majd haza Szajol felől, vagy legalább Kengyelig meg vissza, de a széltérkép dupla akkora szélerősséget mutatott, mint tegnap. Végül addig vártam az indulással, míg tovább erősödött és csak a városban maradtam megkeresni az eddig kimaradt rejtések nagy részét.
Első utam a majdnem szomszédos Kőrösi úti víztoronyhoz vezetett. 


A pillepalack hamar meglett, de ez csak a kora-tavaszi még éppen "rügyfakadásnak" köszönhető. Egyébként kifejezetten rühelem a borostyános, vagy bokorban rejtéseket. Nem lennék jó kincskereső, turkálni a poros, bogaras levelek között nem az én műfajom. Ezeknél csak azt szeretem jobban, mikor egy erdőben a segítség "fán", vagy egy épületnél "tégla alatt", esetleg hegyen "kő alatt". Három közül mégis a téglás a legjobb, mikor nekiállsz kocogtatni, mozgatni a téglákat, számomra ez már rongálás kategória. 
Visszaülve a biciklire (kicsit érzékeny ülőgumókkal) a belvárosi séta hozzám legközelebbi pontja a nagytemplom felé vettem az irányt. 



Sajnos a belső ajtó zárva és N95-el sötétben, messziről nem készülne jó kép, de szerencse, hogy csak az egyik szobornál van latin szöveg. 
Zounok Ispán emlékművéig nem kellett sokat tekerni, 


onnan a Tiszai hajósok emlékművéig még annyit sem. 


A Zagyván átkelve a Szolnoki vár emlékrejtésének pontjait is útba ejtettem, és a Török építészeti emlékekhez végre lefényképeztem a Török kutat, és 


A Vár kápolnát, mely mellett valahol itt volt a Dzsámi.


melletti Szt.István emlékmű, 


és a Kárpátok emlékpark (jó lenne róla egy légi-felvétel is) 


után megkerestem a ládát is, és örültem, hogy nem a gát Tisza felőli oldalánál 


rejtették el, bár a borostyán itt is kísértett. 
A Verseghyi út ellentétes oldalán visszafelé haladva betértem a művésztelepre, és igen, kellett falat bontani is.


Az iskolások már jártak a Damjanich emlékműnél, de én nem mentem közelebb, 


sőt a  Kossuth térről sem készítettem sok felvételt, 




és mivel csomagolást kapott a Polgármesteri Hivatal is kimaradt. (Ami miatt az itteni jelszórészlet nem lett meg, és még a neten sem lelem.)
A Golgotánál már szürkült (Soha nem értettem ez a rondaság mit ábrázol, és mit keres itt.),


A MOL-nál pedig már lámpa is kellett,


de a molnárfecske-telep tábláját nem a sötétség miatt nem leltem meg, ami azért nem volt annyira mély, hogy ne menjek el az Aradi vértanúk szobráig, majd még át a Zagyván,  


de aztán már tényleg haza. 
A 15 pont felkereséséhez 4 óra kellett, és 13 km. 
Induláskor kevesebbnek gondoltam. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése