Szentjánosbogár simi

Úgy alakult ma nem kell menjek Klárika nénihez, és bár tegnap lemondtam a felkínált túralehetőséget, de mivel változott a helyzet ma mégis elmentem.
Sőt, Erzsikével!
Vagy olyan rég járok Gör túrákra, vagy tényleg nem voltam még más szervezet által vezetett túrán, de azt hiszem nem sűrűn fordulhatott elő még ilyesmi, ezért is, és mert éjszakai túráról volt szó kíváncsian vártam.
A 8 órára meghirdetett találkozóra  a Nefag székelykapujánál 20 körül gyűltünk össze (volt számlálás csak nem emlékszem a pontos adatra),

indulás előtt vezetőnk ismertette a tervezett határokat, a tájékozódási pontokat és felhívta figyelmünket a látványosságokra, de szinte végig magyarázott is.
Kezdetkor még világos volt, de az erdő homályában jól szoktuk a csökkenő látási távolságot, és a Zo jelzésről a hídhoz kiérve,

majd át a Nedves-rétre még nem zavart a túloldali sütögetésre gyújtott tűz, de mire a gáton kiértünk a Malomszögi hídhoz már csak a telihold világlott.

Letérve a Zagyva mellett futó jelzetlen ösvényre páran lámpát akartak gyújtani, de szerencsére vezetőnk ezt nem engedte, így én maradéktalanul tudtam élvezni az egyre fényesebb éjszakát, holddal, csillagokkal, megcsillanó folyóval.
A csatornáknál többször megmásztuk a gátat,

de én örültem neki, hogy az új erdőben visszafelé a S+-n jöttünk. Utólag jutott eszembe, hogy még a gátról lefényképezhettem volna a trafó állomást, de fénye annyira bántotta a szemem, hogy igyekeztem befelé az erdőbe, és inkább nem is mentem vissza.
Viszont volt ám itt is fény!
Apró, picuri, fel-fel villanó pontok csillogtak a lábunk körül, és én nem tudtam nekik ellenállni. Pedig biztosan nem nekem gyújtottak világot, de engem magukhoz csaltak, és addig-addig csalogattak míg egyet megfogtam.
Nem tudván mire számítsak óvatosan közelítettem csippentőujjaim egymás felé, Csodálkozásomra úgy értek össze, hogy nem éreztem fogtam e valamit, pedig derengett köztük az a valami, tenyeremre rakva pedig már fénylett is.
Nem tudtam mekkora egy szentjánosbogár, de szárnyas-hangya nagyságúnak tippeltem, viszont a tapasztalás alapján kisebbnek kellett lennie az általam fogott példánynak, fénye viszont annál nagyobb volt.
Ahogyan az én örömöm is.
Sétánk pont 11-kor ért véget, de én szívesen sátrat vertem volna (lehet még azt sem, csak zsák és nyitott szem /míg bírom) idekinn ilyen élmények után.

Ui: Idehaza utána néztem a szentjánosbogaraknak ez alapján kicsi, vagy törpe került a tenyerembe, és nem éreztem keménységet, ezért biztos nőstény volt az illető.