Vallomás

Hogy is kezdjek neki?
Talán az elején.
Már 20 éve annak, hogy van jogsim, szeretek vezetni, de nem bizti, hogy most is levizsgáznék, hacsak nem úgy mint anno. Az, hogy tudok-e nézőpont kérdése, de az tuti, hogy amiről írni fogok azt még csak meg sem próbáltam. Pedig szerves része az egésznek.
Ez a valami pedig a tankolás.
Szégyen vagy sem, nem én szoktam. Persze, jártam már benzinkúton, vettem matricát, forrócsokit, chipset, újságot, lottót, könnyítettem magamon, de a munkát másra bíztam. Valahogy mindig akadt aki elment, vagy haza hozta a benzint kannában, én meg mehettem amerre utam vitt. A csomagtartóban azonban mindig van tartalék, nehogy már baj legyen.
Na, szóval, tegnap mégis megtörtént az, ami 20 év alatt eddig egyszer sem. Szerencsémre épp a kút melletti kereszteződésben kezdett el akadozni a motor. Mondom,  innen már be is tolom, de aztán mi lesz?
Tudok olajat tölteni, hűtővizet, ablakmosó folyadékot is, a kereket is kicserélem, még nyomást is ellenőrzök, sőt fújtatok is bele (vagy hogy hívják), és tudom van még jó pár dolog amit tudnom kellene, de, de, de mindent én sem tudhatok.
Nem részletezném a blamámat, biztosan eltudjátok képzelni azt szavak nélkül is. Helyette inkább itt mondok  köszönetet annak a kedves srácnak, aki (magában biztos gondolt szépeket) olyan aranyos volt és kisegített.

Kedves Benzinkutas Fiú!
Én nő nap alkalmából megköszönöm, hogy nő lehettem.

Kedves Fiúk, Férfiak!
Köszönöm, hogy vagytok nekünk.  Köszönöm, hogy mellettetek lehetünk nők.