Oldalak

2011. február 7., hétfő

Keves Lui!
Nem érzem még teljesen át a teázás iránti ellenszenvedet, de nőiesen bevallom, a mosogatógép sem volt képes elsőre foltok nélkül tisztára suvickolni a csészémet.
Ne aggódj, nem vagyok én nagy teázó, csak a hiúság, élvezet és a lustaság között félúton adok egy esélyt a fogyókúrának. Kevéssé hiszek benne, de elvileg délutánonként 1 csésze meleg zöld tea csodákra képes. (A boszorkányok, jósok biztos többre mennek vele, mint a zsírsejtek.) Na, mindegy, ennyibe nem halok bele, és az élőflórás kefir után gyerekjáték lesz. A boltban mindenféle volt, áfonyás, citromos, mentás,  jázminos, csak natúr nem (utólag szerencse). Mint kevéssé szagló ember, az emlékeimre hagyatkozva jázminost választottam. Úgy is mindig kakiszagot érzek - a havi 3-4 szagló percemben - ha a jázmin illatát is újra érezhetem már meg fogja érni alapon. Ez legalább bejött, a tea illata csodás, de az íze, na az keserű. Minden esetre, 4 napja iszom, és a betegek szerint fogytam. Szerintem nekik lenne szükségük szemészre, de azért nagyon jól esett.

2 megjegyzés:

  1. Jázmin tea.
    Emlékszem, boldogult hippi koromban én is teáztam, de aztán maradtam a fűnél.
    A jázmin teát henger alakú fém dobozban árulták. Csodaszép volt. Az ízére viszont már nem emlékszem. Olyan vagyok, mint a nagy rocklegendák.
    Bizonyos korszakok kiestek a memóból.
    Mint Ozzy Osbornnak, aki egyszer úgy nyilatkozott:-Szépek voltak azok a nyolcvanas évek. Kár, hogy nem emlékszem semmire.- DDD
    Csak én nem vagyok olyan népszerű. :)

    VálaszTörlés